2 Samuelin 22
1 Ja Daavid puhui Herralle tämän laulun sanat sinä päivänä, jona Herra oli pelastanut hänet kaikkien hänen vihollistensa ja Saulin vallasta. Hän sanoi:
Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
2 "Herra, minun kallioni, linnani ja pelastajani!
És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
3 Jumala, minun vuoreni, jonka turviin minä pakenen, minun kilpeni, autuuteni sarvi, varustukseni ja pakopaikkani, sinä pelastajani, joka pelastat minut väkivallasta!
Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
4 'Ylistetty olkoon Herra' -niin minä huudan, ja vihollisistani minä pelastun.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
5 Sillä kuoleman aallot piirittivät minut, turmion virrat peljästyttivät minut.
Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
7 Ahdistuksessani minä rukoilin Herraa, Jumalaani minä rukoilin; ja hän kuuli minun ääneni temppelistänsä, minun huutoni kohosi hänen korviinsa.
Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
8 Silloin maa huojui ja järisi, taivaan perustukset järkkyivät; ne horjuivat, sillä hänen vihansa syttyi.
Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
9 Savu suitsusi hänen sieraimistaan, kuluttava tuli hänen suustansa, palavat hiilet hehkuivat hänestä.
Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
10 Hän notkisti taivaan ja astui alas, synkkä pilvi jalkojensa alla.
Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
11 Hän ajoi kerubin kannattamana ja lensi, hän näkyi tuulen siipien päältä.
A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
12 Ja hän pani pimeyden majaksi ympärillensä, synkät vedet, paksut pilvet.
Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
13 Hohteesta, joka kävi hänen edellänsä, hehkuivat palavat hiilet.
Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
14 Herra jylisi taivaasta, Korkein antoi äänensä kaikua.
És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
15 Hän lennätti nuolia ja hajotti heidät, salamoita, ja kauhistutti heidät.
Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
16 Silloin meren syvyydet tulivat näkyviin, maanpiirin perustukset paljastuivat Herran nuhtelusta, hänen vihansa hengen puuskauksesta.
És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
17 Hän ojensi kätensä korkeudesta ja tarttui minuun, veti minut ylös suurista vesistä.
Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
18 Hän pelasti minut voimallisesta vihollisestani, minun vihamiehistäni, sillä he olivat minua väkevämmät.
Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
19 He hyökkäsivät minun kimppuuni hätäni päivänä, mutta Herra tuli minun tuekseni.
Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
20 Hän toi minut avaraan paikkaan, hän vapautti minut, sillä hän oli mielistynyt minuun.
Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
21 Herra tekee minulle minun vanhurskauteni mukaan; minun kätteni puhtauden mukaan hän minulle maksaa.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
22 Sillä minä olen noudattanut Herran teitä enkä ole luopunut pois Jumalastani, jumalattomuuteen.
Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
23 Kaikki hänen oikeutensa ovat minun silmieni edessä, enkä minä poikkea hänen käskyistänsä.
Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
24 Minä olen vilpitön häntä kohtaan ja varon itseni pahoista teoista.
Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
25 Sentähden Herra palkitsee minulle vanhurskauteni mukaan, sen mukaan kuin olen puhdas hänen silmiensä edessä.
Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
26 Hurskasta kohtaan sinä olet hurskas, nuhteetonta sankaria kohtaan nuhteeton;
Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
27 puhdasta kohtaan sinä olet puhdas, mutta kieroa kohtaan nurja.
A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
28 Ja sinä pelastat nöyrän kansan, mutta sinun silmäsi ovat ylpeitä vastaan, sinä alennat heidät.
Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
29 Sillä sinä, Herra, olet minun lamppuni; Herra valaisee minun pimeyteni.
Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
30 Sinun avullasi minä hyökkään rosvojoukkoa vastaan, Jumalani avulla minä ryntään ylitse muurin.
Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
31 Jumalan tie on nuhteeton, Herran sana tulessa koeteltu. Hän on kaikkien kilpi, jotka häneen turvaavat.
Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
32 Sillä kuka muu on Jumala paitsi Herra, ja kuka muu on pelastuksen kallio paitsi meidän Jumalamme?
Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
33 se Jumala, joka on minun vahva turvani ja johdattaa nuhteetonta hänen tiellänsä,
Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
34 tekee hänen jalkansa nopeiksi niinkuin peurat ja asettaa minut kukkuloilleni,
Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
35 joka opettaa minun käteni sotimaan ja käsivarteni vaskijousta jännittämään.
Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
36 Sinä annat minulle pelastuksen kilven; ja kun sinä kuulet minun rukoukseni, teet sinä minut suureksi.
Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
37 Sinä annat minun askeleilleni avaran tilan, ja minun jalkani eivät horju.
Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
38 Minä ajan vihollisiani takaa ja tuhoan heidät enkä palaja, ennenkuin teen heistä lopun.
Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
39 Minä lopetan heidät ja murskaan heidät, niin etteivät enää nouse; he sortuvat minun jalkojeni alle.
Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
40 Sinä vyötät minut voimalla sotaan, sinä painat vastustajani minun alleni.
Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
41 Sinä ajat minun viholliseni pakoon, vihamieheni minä hukutan.
Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
42 He katselevat, mutta pelastajaa ei ole, katsovat Herran puoleen, mutta hän ei heille vastaa.
Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
43 Minä survon heidät maan tomuksi, kadun loaksi minä heidät poljen ja tallaan.
Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
44 Sinä pelastat minut kansani riidoista, sinä varjelet minua, niin että tulen pakanain pääksi; kansat, joita minä en tunne, palvelevat minua.
Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
45 Muukalaiset minua mielistelevät; jo korvan kuulemalta he tottelevat minua.
Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
46 Muukalaiset masentuvat; he tulevat vyöttäytyneinä varustuksistansa.
Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
47 Herra elää! Kiitetty olkoon minun kallioni, ja ylistetty Jumala, minun pelastukseni kallio,
Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
48 Jumala, joka hankkii minulle koston ja laskee kansat minun valtani alle;
Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
49 sinä, joka vapahdat minut vihollisistani ja korotat minut vastustajaini ylitse ja päästät minut väkivaltaisesta miehestä.
Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
50 Sentähden minä ylistän sinua, Herra, kansojen keskuudessa ja veisaan sinun nimesi kiitosta;
Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
51 sinun, joka annat kuninkaallesi suuren avun ja osoitat armoa voidellullesi, Daavidille, ja hänen jälkeläisilleen, iankaikkisesti."
Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
