2 Samuelin 22
1 Ja Daavid puhui Herralle tämän laulun sanat sinä päivänä, jona Herra oli pelastanut hänet kaikkien hänen vihollistensa ja Saulin vallasta. Hän sanoi:
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 "Herra, minun kallioni, linnani ja pelastajani!
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Jumala, minun vuoreni, jonka turviin minä pakenen, minun kilpeni, autuuteni sarvi, varustukseni ja pakopaikkani, sinä pelastajani, joka pelastat minut väkivallasta!
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 'Ylistetty olkoon Herra' -niin minä huudan, ja vihollisistani minä pelastun.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Sillä kuoleman aallot piirittivät minut, turmion virrat peljästyttivät minut.
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 Ahdistuksessani minä rukoilin Herraa, Jumalaani minä rukoilin; ja hän kuuli minun ääneni temppelistänsä, minun huutoni kohosi hänen korviinsa.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Silloin maa huojui ja järisi, taivaan perustukset järkkyivät; ne horjuivat, sillä hänen vihansa syttyi.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Savu suitsusi hänen sieraimistaan, kuluttava tuli hänen suustansa, palavat hiilet hehkuivat hänestä.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Hän notkisti taivaan ja astui alas, synkkä pilvi jalkojensa alla.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 Hän ajoi kerubin kannattamana ja lensi, hän näkyi tuulen siipien päältä.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Ja hän pani pimeyden majaksi ympärillensä, synkät vedet, paksut pilvet.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Hohteesta, joka kävi hänen edellänsä, hehkuivat palavat hiilet.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 Herra jylisi taivaasta, Korkein antoi äänensä kaikua.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Hän lennätti nuolia ja hajotti heidät, salamoita, ja kauhistutti heidät.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 Silloin meren syvyydet tulivat näkyviin, maanpiirin perustukset paljastuivat Herran nuhtelusta, hänen vihansa hengen puuskauksesta.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Hän ojensi kätensä korkeudesta ja tarttui minuun, veti minut ylös suurista vesistä.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Hän pelasti minut voimallisesta vihollisestani, minun vihamiehistäni, sillä he olivat minua väkevämmät.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 He hyökkäsivät minun kimppuuni hätäni päivänä, mutta Herra tuli minun tuekseni.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Hän toi minut avaraan paikkaan, hän vapautti minut, sillä hän oli mielistynyt minuun.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Herra tekee minulle minun vanhurskauteni mukaan; minun kätteni puhtauden mukaan hän minulle maksaa.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Sillä minä olen noudattanut Herran teitä enkä ole luopunut pois Jumalastani, jumalattomuuteen.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Kaikki hänen oikeutensa ovat minun silmieni edessä, enkä minä poikkea hänen käskyistänsä.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Minä olen vilpitön häntä kohtaan ja varon itseni pahoista teoista.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Sentähden Herra palkitsee minulle vanhurskauteni mukaan, sen mukaan kuin olen puhdas hänen silmiensä edessä.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Hurskasta kohtaan sinä olet hurskas, nuhteetonta sankaria kohtaan nuhteeton;
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 puhdasta kohtaan sinä olet puhdas, mutta kieroa kohtaan nurja.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Ja sinä pelastat nöyrän kansan, mutta sinun silmäsi ovat ylpeitä vastaan, sinä alennat heidät.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Sillä sinä, Herra, olet minun lamppuni; Herra valaisee minun pimeyteni.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Sinun avullasi minä hyökkään rosvojoukkoa vastaan, Jumalani avulla minä ryntään ylitse muurin.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Jumalan tie on nuhteeton, Herran sana tulessa koeteltu. Hän on kaikkien kilpi, jotka häneen turvaavat.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Sillä kuka muu on Jumala paitsi Herra, ja kuka muu on pelastuksen kallio paitsi meidän Jumalamme?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 se Jumala, joka on minun vahva turvani ja johdattaa nuhteetonta hänen tiellänsä,
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 tekee hänen jalkansa nopeiksi niinkuin peurat ja asettaa minut kukkuloilleni,
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 joka opettaa minun käteni sotimaan ja käsivarteni vaskijousta jännittämään.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Sinä annat minulle pelastuksen kilven; ja kun sinä kuulet minun rukoukseni, teet sinä minut suureksi.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Sinä annat minun askeleilleni avaran tilan, ja minun jalkani eivät horju.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Minä ajan vihollisiani takaa ja tuhoan heidät enkä palaja, ennenkuin teen heistä lopun.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Minä lopetan heidät ja murskaan heidät, niin etteivät enää nouse; he sortuvat minun jalkojeni alle.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Sinä vyötät minut voimalla sotaan, sinä painat vastustajani minun alleni.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Sinä ajat minun viholliseni pakoon, vihamieheni minä hukutan.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 He katselevat, mutta pelastajaa ei ole, katsovat Herran puoleen, mutta hän ei heille vastaa.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Minä survon heidät maan tomuksi, kadun loaksi minä heidät poljen ja tallaan.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Sinä pelastat minut kansani riidoista, sinä varjelet minua, niin että tulen pakanain pääksi; kansat, joita minä en tunne, palvelevat minua.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Muukalaiset minua mielistelevät; jo korvan kuulemalta he tottelevat minua.
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Muukalaiset masentuvat; he tulevat vyöttäytyneinä varustuksistansa.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Herra elää! Kiitetty olkoon minun kallioni, ja ylistetty Jumala, minun pelastukseni kallio,
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Jumala, joka hankkii minulle koston ja laskee kansat minun valtani alle;
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 sinä, joka vapahdat minut vihollisistani ja korotat minut vastustajaini ylitse ja päästät minut väkivaltaisesta miehestä.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Sentähden minä ylistän sinua, Herra, kansojen keskuudessa ja veisaan sinun nimesi kiitosta;
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 sinun, joka annat kuninkaallesi suuren avun ja osoitat armoa voidellullesi, Daavidille, ja hänen jälkeläisilleen, iankaikkisesti."
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
