Psalmien 94
1 Herra Jumala, jonka kostot ovat, Jumala, jonka kostot ovat, selkiästi itses näytä.
Megtorlásnak Istene, Örökkévaló, megtorlásnak Istene, jelenj meg!
2 Korota sinuas, maailman tuomari: maksa ylpeille, mitä he ansainneet ovat.
Emelkedjél, birája a földnek, hárítsd vissza tettüket a gőgösökre.
3 Herra, kuinka kauvan pitää jumalattomain, kuinka kauvan pitää jumalattomain riemuitseman?
Meddig fognak a gonoszok, oh Orökkévaló, meddig fognak a gonoszok újjongani?
4 Tiuskuman ja puhuman niin ylpiästi, ja kaikki pahantekiät niin kerskaaman?
Bugyogtatnak, beszélnek daczosat, kérkednek mind a jogtalanságot cselekvők.
5 Herra, he polkevat alas sinun kansas, ja sinun perimistäs he vaivaavat.
Népedet, Örökkévaló, zúzzák, és birtokodat sanyargatják;
6 Lesket ja muukalaiset he tappavat, ja orvot he kuolettavat,
özvegyet és jövevényt ölnek és árvákat gyilkolnak.
7 Ja sanovat: ei Herra sitä näe, ja Jakobin Jumala ei sitä tottele.
S azt mondták Nem látja Jáh s nem ügyel rá Jákób Istene.
8 Ymmärtäkäät siis, te hullut kansan seassa! ja, te tyhmät, koska te taitaviksi tulette?
Ügyeljetek, ti oktalanok a nép közt, s ti balgák, mikor tértek észre?
9 Joka korvan on istuttanut, eikö hän kuule? eli joka silmän loi, eikö hän näe?
Vajon a ki fület plántál, nem hall-e, avagy a ki szemet alkot, nem 1át-e?
10 Joka pakanoita kurittaa, eikö hän rankaise, joka ihmisille opettaa tiedon?
Vajon a ki nemzeteket fenyít, nem büntet-e, ő, ki az embert tudásra tanítja?
11 Mutta Herra tietää ihmisten ajatukset, että ne turhat ovat.
Az Örökkévaló tudja az ember gondolatait, hogy hiábavalóság azok.
12 Autuas on se, jota sinä, Herra, kuritat, ja opetat sinun laistas,
Boldog a férfi, kit megfenyítsz, Jáh, és tanodra taníted;
13 Että hänellä kärsivällisyys olis, koska vastoin käy, siihenasti kuin jumalattomalle hauta valmistetaan.
hogy nyugtot adj neki bajnak napjaitól, míg megásatik a gonosznak a verem.
14 Sillä ei Herra heitä kansaansa pois, eli hylkää perimistänsä.
Mert nem veti el népét az Örökkévaló, s birtokát nem hagyja el.
15 Sillä oikeuden pitää sittekin oikeuden oleman, ja kaikki hurskaat sydämet sitä seuraavat.
Mert igazsághoz tér vissza az ítélet, és utána mennek mind az egyenesszívüek.
16 Kuka seisoo minun kanssani pahoja vastaan? kuka astuu minun tyköni pahointekiöitä vastaan?
Ki támad mellém a gonosztevők ellen, ki áll oda mellém a jogtalanságot cselekvők ellen?
17 Ellei Herra minua auttaisi, niin minun sieluni makais lähes hiljaisuudessa.
Hogyha nem volna az Örökkévaló segítségül nekem, kevés híján sír csendjében lakott volna a lelkem.
18 Minä sanoin: minun jalkani on horjunut, vaan sinun armos, Herra, minun tukesi.
Ha azt mondtam: megingott a lábam – szereteted, oh Örökkévaló támogat engem.
19 Minulla oli paljo surua sydämessäni; mutta sinun lohdutukses ilahutti minun sieluni.
Mikor sok a tépelődés én bennem, a te vigasztalásaid vidámítják föl lelkemet.
20 Etpäs mielisty koskaan tosin vahingolliseen istuimeen, joka lain häijysti opettaa.
Vajon társul-e veled a veszedelmek trónja, az a ki bajt alkot a törvény ellenére?
21 He kokoovat joukkonsa vanhurskaan sielua vastaan, ja tuomitsevat viattoman veren kadotukseen,
Összecsődülnek az igaznak lelke ellen, s az ártatlan vért kárhoztatják.
22 Mutta Herra on minun varjelukseni: minun Jumalani on minun uskallukseni turva,
De nekem az Örökkévaló mentsvárul lett, és Istenem menedékem sziklájává;
23 Ja hän kostaa heidän vääryytensä, ja hukuttaa heitä heidän pahuutensa tähden: Herra, meidän Jumalamme, hukuttaa heitä.
s visszahárította rájuk gazságukat s rosszaságukban megsemmisíti őket, megsemmisíti őket az Örökkévaló, a mi Istenünk.
