Psalmien 34
1 Davidin Psalmi, koska hän muotonsa muutti Abimelekin edessä, joka hänen ajoi pois tyköänsä ja hän meni pois. Minä kiitän Herraa aina: hänen kiitoksensa on alati minun suussani.
Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
2 Minun sieluni kerskaa Herrassa, että raadolliset sen kuulevat ja iloitsevat.
Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek.
3 Ylistäkäät Herraa minun kanssani, ja korottakaamme ynnä hänen nimeänsä.
Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
4 Kuin minä Herraa etsin, kuuli hän minun rukoukseni, ja pelasti minun kaikista vavistuksistani.
Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
5 Jotka häntä katsovat, ne valaistaan: heidän kasvonsa ei tule häpiään.
A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
6 Kuin raadollinen huusi, kuuli Herra häntä, ja autti hänen kaikista tuskistansa.
Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
7 Herran enkeli piirittää niitä, jotka häntä pelkäävät, ja pelastaa heitä.
Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
8 Maistakaat ja katsokaat, kuinka Herra on suloinen: autuas on se, joka häneen turvaa.
Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
9 Peljätkään Herraa kaikki hänen pyhänsä; sillä jotka häntä pelkäävät, ei niiltä mitään puutu.
Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
10 Nuorten jalopeurain pitää tarvitseman ja isooman; mutta jotka Herraa etsivät, ei heiltä mitään hyvää puutu.
Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
11 Tulkaat tänne, lapset, kuulkaat minua: Herran pelvon minä teille opetan.
Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
12 Kuka on, joka (hyvää) elämää pyytää? ja pitäis mielellänsä hyviä päiviä?
Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
13 Varjele kieles pahuudesta, ja huules vilppiä puhumasta.
Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
14 Lakkaa pahasta ja tee hyvää: etsi rauhaa ja noutele häntä.
Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
15 Herran silmät katsovat vanhurskaita, ja hänen korvansa heidän huutoansa.
Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
16 Mutta Herran kasvot ovat pahointekiöitä vastaan, hukuttamaan maasta heidän muistoansa.
Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
17 Kuin (vanhurskaat) huutavat, niin Herra kuulee, ja pelastaa heitä kaikista heidän tuskistansa.
Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
18 Herra on juuri läsnä niitä, joilla on murheellinen sydän, ja auttaa niitä, joilla on surkia mieli.
Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
19 Vanhurskaalle tapahtuu paljo pahaa; mutta Herra hänen niistä kaikista päästää.
Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
20 Hän kätkee kaikki hänen luunsa, ettei yhtäkään niistä murreta.
Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
21 Pahuus tappaa jumalattoman, ja jotka vanhurskasta vihaavat, ne hukutetaan.
A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.
22 Herra lunastaa palveliansa sielut; ja kaikki, jotka häneen toivovat, ei pidä hukkuman.
Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik.
