Psalmien 18
1 Edelläveisaajalle, Davidin Herran palvelian Psalmi, joka Herralle nämät veisun sanat puhui sinä päivänä, jona Herra hänen vapahti kaikkein vihollistensa käsistä ja Saulin käsistä. Ja hän sanoi: minä rakastan sydämestäni sinua, Herra, minun voimani.
Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
2 Herra, minun kallioni, minun linnani ja minun vapahtajani; minun Jumalani on minun vahani, johon minä turvaan: minun kilpeni, ja minun autuuteni sarvi, ja minun varjelukseni.
Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
3 Minä kiitän ja avukseni huudan Herraa, niin minä vapahdetaan vihollisistani.
Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
4 Sillä kuoleman siteet olivat käärineet minun ympäri, ja Belialin ojat peljättivät minun.
Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. (Sheol h7585)
6 Ahdistuksessani minä avukseni huudan Herraa, ja minun Jumalani tykö minä huudan: niin hän kuulee ääneni templistänsä, ja minun huutoni hänen edessänsä tulee hänen korviinsa.
Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
7 Maa liikkui ja vapisi, ja vuorten perustukset liikkuivat: he värisivät, koska hän vihastui.
Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
8 Savu suitsi hänen sieraimistansa ja kuluttava tuli hänen suustansa, niin että hiilet siitä syttyivät.
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
9 Hän notkisti taivaat ja astui alas, ja synkiä pimeys oli hänen jalkainsa alla.
Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
10 Hän astui Kerubimin päälle ja lensi, ja hän lensi tuulen sulkain päällä.
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
11 Hän pani pimeyden majansa ympärille, ja mustat paksut pilvet, jossa hän lymyssä oli.
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
12 Kirkkaudesta hänen edessänsä hajosivat pilvet rakeilla ja leimauksilla.
Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
13 Ja Herra jylisti taivaissa, Ylimmäinen antoi pauhinansa, rakeilla ja leimauksilla.
És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső hullt és eleven szén.
14 Hän ampui nuolensa ja hajoitti heitä: hän iski kovat leimaukset, ja peljätti heitä,
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
15 Ja niin ilmestyivät vetten kuljut, ja maan perustukset ilmaantuivat, Herra, sinun kovasta nuhtelemisestas ja sinun sieraimies hengen puhalluksesta.
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
16 Hän lähetti korkeudesta ja otti minun, ja veti minun ulos suurista vesistä.
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
17 Hän vapahti minun voimallisista vihollisistani, jotka minua väkevämmät olivat.
Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
18 Ne ennättivät minun tuskapäivänäni; mutta Herra tuli minun turvakseni.
Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
19 Ja hän vei minun lakialle: hän tempasi minun ulos; sillä hän mielistyi minuun.
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
20 Herra maksoi minulle minun vanhurskauteni jälkeen: hän antoi minulle kätteni puhtauden jälkeen.
Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
21 Sillä minä pidän Herran tiet, ja en ole Jumalaani vastaan.
Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
22 Sillä kaikki hänen oikeutensa ovat silmäini edessä, ja hänen käskyjänsä en minä tyköäni hylkää.
Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
23 Vaan olen vakaa hänen edessänsä ja vältän vääryyttä.
És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
24 Sentähden Herra kostaa minulle vanhurskauteni perästä, kätteni puhtauden jälkeen, silmäinsä edessä.
És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
25 Pyhäin kanssa sinä pyhä olet, ja toimellisten kanssa toimellinen.
Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
26 Puhdasten kanssa sinä puhdas olet, ja nurjain kanssa sinä nurja olet.
A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
27 Sillä sinä vapahdat ahdistetun kansan, ja korkiat silmät sinä alennat.
Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
28 Sillä minun kynttiläni sinä valaiset; Herra minun Jumalani valaisee minun pimeyteni.
Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
29 Sillä sinun kauttas minä sotaväen murran, ja minun Jumalassani karkaan muurin ylitse.
Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
30 Jumalan tie on täydellinen. Herran puheet tulella koetellut: hän on kaikkein kilpi, jotka häneen uskaltavat.
Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
31 Sillä kuka on Jumala, paitsi Herraa? ja kuka on kallio, paitsi Jumalaamme?
Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
32 Jumala vyöttää minun voimalla, ja panee minun tieni viattomaksi.
Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
33 Hän tekee jalkani niinkuin peurain jalat, ja asettaa minun korkeudelle.
Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
34 Hän opettaa käteni sotimaan, ja käsivarteni vaskijoutsea vetämään.
Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
35 Ja sinä annoit minulle autuutes kilven, ja sinun oikia kätes vahvistaa minun: ja koskas minun alennat, niin sinä teet minun suureksi.
És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
36 Sinä levitit minun askeleeni minun allani, ettei minun kantapääni livistyneet.
Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
37 Minä ajan vihollisiani takaa ja käsitän heitä, ja en palaja, ennenkuin minä heidät hukutan.
Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
38 Minä runtelen heitä, ettei he taida nousta: heidän täytyy kaatua jalkaini alla.
Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
39 Sinä valmistat minun voimalla sotaan: sinä taivutat minun alleni ne, jotka nousevat minua vastaan.
Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
40 Sinä annat minulle viholliseni kaulan, ja minä kadotan vainoojani.
És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
41 He huutavat, vaan ei ole auttajaa: Herran tykö, mutta ei hän vastaa heitä.
Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
42 Minä survon heitä niinkuin maan tomun tuulen edessä, ja heitän pois niinkuin loan kaduilta.
És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
43 Sinä pelastat minua riitaisesta kansasta: sinä asetat minun pakanain pääksi; se kansa, jota en minä tuntenut, palvelee minua.
Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
44 Se kuultelee minua kuuliaisilla korvilla: muukalaiset lapset kieltävät minun.
A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
45 Muukalaiset lapset vaipuvat ja vapisevat siteissänsä.
Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
46 Herra elää, ja kiitetty olkoon minun kallioni, ja minun autuuteni Jumala olkoon ylistetty!
Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
47 Jumala, joka minulle koston antaa, ja vaatii kansat minun alleni;
Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
48 Joka minua auttaa vihollisistani: sinä korotat myös minun niistä, jotka karkaavat minua vastaan: sinä pelastat minua väkivaltaisesta miehestä.
A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
49 Sentähden minä kiitän sinua, Herra, pakanain seassa, ja veisaan nimelles kiitoksen,
Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.
50 Joka suuren autuuden kuninkaallensa osoittaa, ja tekee hyvästi voidellullensa, Davidille, ja hänen siemenellensä ijankaikkisesti.
Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké.
