< Psalmien 115 >
1 Ei meille, Herra, ei meille, vaan sinun nimelles anna kunnia, sinun armos ja totuutes tähden.
Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2 Miksi pakanat sanovat: kussa on nyt heidän Jumalansa?
Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3 Mutta meidän Jumalamme on taivaissa: mitä ikänä hän tahtoo, sen hän tekee.
Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4 Vaan heidän epäjumalansa ovat hopia ja kulta, ihmisten käsillä tehdyt.
Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5 Heillä on suu, ja ei puhu: heillä ovat silmät, ja ei näe.
Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6 Heillä ovat korvat, ja ei kuule: heillä ovat sieraimet, ja ei haista.
Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7 Heillä ovat kädet, ja ei rupee: heillä ovat jalat, ja ei käy; ja ei puhu kurkustansa.
Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8 Jotka niitä tekevät, ovat niiden kaltaiset, ja kaikki, jotka heihin uskaltavat.
Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9 Mutta Israel toivokaan Herran päälle: hän on heidän apunsa ja heidän kilpensä.
Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10 Aaronin huone toivokaan Herran päälle: hän on heidän apunsa ja heidän kilpensä.
Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11 Jotka Herraa pelkäävät, toivokaan myös Herran päälle: hän on heidän apunsa ja heidän kilpensä.
A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12 Herra muistaa meitä ja siunaa meitä: hän siunaa Israelin huoneen, hän siunaa Aaronin huoneen.
Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13 Hän siunaa ne, jotka Herraa pelkäävät, sekä pienet että suuret.
Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14 Herra siunatkoon teitä enemmin ja enemmin, teitä ja teidän lapsianne.
Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15 Te olette Herran siunatut, joka taivaat ja maan on tehnyt.
Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16 Taivasten taivaat ovat Herran; mutta maan on hän ihmisten lapsille antanut.
Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17 Kuolleet ei taida Herraa kiittää, eikä ne, jotka menevät alas hiljaisuuteen.
Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18 Mutta me kiitämme Herraa, hamasta nyt ja ijankaikkiseen, Halleluja!
De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!