Psalmowo 122

1 David ƒe mɔzɔha. Mekpɔ dzidzɔ kple ame siwo gblɔ nam be, “Mina míayi Yehowa ƒe aƒe me.”

Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

2 O! Yerusalem, míaƒe afɔwo le wò agbowo nu.

Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Wotso Yerusalem, eye nèle abe du si tsyia ɖe wo nɔewo nu ene.

Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

4 Afi ma to vovovoawo yina, Yehowa ƒe toawo, be woakafu Yehowa, le ɖoɖo si wòna Israel nu.

hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

5 Afi ma woɖo ʋɔnudrɔ̃zikpuiwo ɖo, David ƒe aƒe la ƒe fiazikpuiwo.

Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

6 Mido gbe ɖa, abia ŋutifafa na Yerusalem be, “Ame siwo lɔ̃ wò la nenɔ dedie.

Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

7 Ŋutifafa nenɔ wò gliwo me kple dedinɔnɔ le wò fiasãwo me.”

Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

8 Le nɔvinye ŋutsuwo kple xɔ̃nyewo ta, magblɔ be, “Ŋutifafa nenɔ mewò.”

Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

9 Le Yehowa, míaƒe Mawu la ƒe aƒe la ta, madi dzidzedze na wò.

Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!