Hiob 30
1 “Ke azɔ la, ame siwo menye xoxo na, ame siwo fofowo manyɔ ŋui be womade ha kple nye lãkplɔvuwo gɔ̃ hã o la ɖua fewu le ŋutinye.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Nu ka woƒe alɔkpa sesẽ la wɔ nam, esi ŋusẽ vɔ le wo ŋu?
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Hiã kple dɔwuame na wowɔ ɖeƒomevie hele tsatsam le dzogbe kple kuɖiɖinyigbawo dzi le zã me.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Le gbe me woda amagbewo eye woƒe nuɖuɖue nye dɔli ƒe ke.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 Woɖe wo ɖa le wo nɔvi amegbetɔwo ƒe ha me eye wodo ɣli ɖe wo ta abe fiafitɔwo wonye ene.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Wozi wo dzi be woanɔ tɔʋu siwo mie la me, agakpewo tome kple do siwo woɖe ɖe anyigba la me.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Wole xɔxlɔ̃m le gbe me eye woƒo ta kpli ɖe avekawo te.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Wonya wo le anyigba la dzi abe ame ɖigbɔ̃wo kple yakamewo ƒe dzidzimeviwo ene.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 “Ke azɔ la, wo viŋutsuwo kpa ha dem, heɖu fewu le ŋunye le ha la me eye mezu lodonu le wo dome.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Wonyɔa ŋum, henɔa adzɔge nam eye woɖea ta ɖe mo nam faa.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 Esi azɔ Mawu lã nye datika, hewɔ fum la, wowɔa nu si dze wo ŋu la le ŋkunye me.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Wo detɔwo tso ɖe ŋutinye le nye ɖusime, woɖo mɔwo ɖi na nye afɔ eye woƒu woƒe aʋakpowo ɖe ŋunye.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Wogbã nye mɔ, edze edzi na wo be wogblẽ donyeme eye ame aɖeke mekpe ɖe wo ŋu gɔ̃ hã o.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 Wolũ ɖe dzinye abe gli gbagbã mee woto ene eye wozɔ to gbagbãƒewo va ƒo ɖe dzinye.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Ŋɔdzidodowo nye tsyɔ dzinye, wonya nye bubu ɖe nu abe ale si ya lɔa nu ɖe nue ene eye nye dedinɔnɔ bu abe lilikpo ene.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 “Azɔ nye agbe nu va le yiyim eye hiãŋkekewo lém.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Zã ŋɔa nye ƒuwo eye nye vevesese manyagblɔ nu metsona o.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Mawu tsyɔ eƒe ŋusẽ triakɔ la dzinye abe avɔ ene, eye wòle awu ɖe ve nam.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Ekɔm ƒu gbe ɖe ba me eye mezu ke kple dzofi.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 “O Mawu, mefa avi yɔ wò gake mètɔ nam o, metsi tsitre gake ɖeko nèkpɔm dũu.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Ètrɔ dze dzinye nublanuimakpɔmakpɔtɔe eye nètsɔ wò alɔkpa sesẽ ɖu dzinyee.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 ȃom tsa, hena ya lɔm ɖe nu eye nènyamam le ahom la me.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Menya be àhem ayi ku me, teƒe si woɖo ɖi na kodzogbeawo katã.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 “Vavãe, ame aɖeke medoa asi ɖa léa ame si gbã gudugudu ne ele ɣli dom be woaxɔ na ye le eƒe xaxa me o.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Ɖe nyemefa avi ɖe ame siwo ɖo xaxa me la ŋu oa? Ɖe nye luʋɔ mexa nu ɖe ame dahewo ŋuti oa?
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 Gake esi mekpɔ mɔ na nyui la, vɔ̃ tum, esi mekpɔ mɔ na kekeli la, viviti koe va nam.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Dzoxɔxɔ si le edzi yim le menye la metɔna o, fukpekpeŋkekewo kpe akɔ kplim.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Nye amea menyɔ tsiɖitsiɖitsiɖi le yiyim gake menye ɣee ɖum o, metsi tsitre ɖe ameha la titina hedo ɣli bia kpekpeɖeŋu.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Meva zu nɔviŋutsu na amegãxiwo kple hati na golowo.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Nye ŋutigbalẽ nyɔ tsiɖitsiɖitsiɖi hele fofom le ŋutinye eye asrã dze dzinye kple dzoxɔxɔ gã aɖe.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Nye kasaŋku do konyifagbe eye nye dze le avigbe dom.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
