Hiob 28
1 “Klosalokuƒe li eye teƒe li si wololõa sika le.
Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
2 Wokua gayibɔ le tome eye wokpɔa akɔbli ne wololõ akɔblikpe.
a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
3 Amegbetɔ ɖo seƒe na viviti, etsana le didiƒewo kple viviti tsiɖitsiɖitɔ kekeake me hena tomenuwo.
Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
4 Eɖe do wògoglo yi eme ʋĩi hedidi tso amenɔƒe gbɔ, teƒe si amewo ƒe afɔ mede kpɔ o; teƒe goglo sia, si didi tso amewo gbɔ lae wonɔa ka me henɔa nyenyem le yame le.
Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
5 Anyigba si me wokpɔa nuɖuɖu tsonae lae wotrɔ le tome abe dzo me wòto ene.
A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
6 Woɖea safirkpe tso eƒe kpe siwo wogbã la me eye woɖea sika tso eƒe kewɔ me.
Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
7 Xe ƒonuwo menya toƒe ɣaɣla ma o eye aʋako aɖeke ƒe ŋku mekpɔe kpɔ o
Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
8 Gbemelã siwo dana la meka afɔ afi ma kpɔ o, eye dzata aɖeke hã mezɔ afi ma kpɔ o.
nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
9 Ame ƒe asi gbã kpe sesẽawo eye wòna towo te dze go.
A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
10 Eɖea mɔ ɖe kpeawo tome eye eƒe ŋkuwo kpɔa eƒe nu xɔasi vovovowo katã.
A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
11 Etsana le tsidzɔƒewo eye wòhea nu ɣaɣlawo vaa kekeli nu.
Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
12 “Ke afi ka woakpɔ nunya le? Afi ka gɔmesese nɔna?
De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
13 Amegbetɔ mese eƒe nuvãnyenye gɔme o, womate ŋu akpɔe le agbagbeawo ƒe anyigba dzi o.
Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
14 Gogloƒe gblɔ be, ‘Menye tɔnyee o,’ Atsiaƒu gblɔ be, ‘Mele gbɔnye o,’
A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
15 Womate ŋu aƒlee kple sika nyuitɔ alo woada klosalo ɖe eƒe home nu o.
Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
16 Màte ŋu aƒlee kple sika adodoe si tso Ofir alo kple kpe xɔasiwo, oniks kple safir o.
nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
17 Sika alo kristalkpe masɔ kplii o eye womatsɔ sikanuwo gɔ̃ hã aɖɔlii o.
nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
18 Womayɔ sui kple adzagba ƒe ŋkɔwo gɔ̃ hã ɖe eŋu o elabena nunya ƒe asixɔxɔ kɔ wu gbloti tɔ sãsãsã.
a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
19 Womatsɔ Kuskpe xɔasi, topaz, asɔ kplii o eye sika nyuitɔ mate ŋu aƒlee o.
nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
20 “Ekema afi ka nunya tso? Afi ka nye gɔmesese ƒe nɔƒe?
A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
21 Eɣla ɖe nu gbagbe ɖe sia ɖe ƒe ŋkukpɔƒe eye woɣlae ɖe dziƒoxeviwo gɔ̃ hã.
El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
22 Tsiẽƒe kple ku gblɔ be, ‘Nyasegblɔ tso eŋuti koe ɖo míaƒe towo me.’
Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
23 Mawue nya egbɔmɔ eye eya koe nya afi si wòle.
Isten érti az útját és ő tudja helyét.
24 Elabena eyae tea ŋu kpɔa anyigba ƒe mlɔenu ke, eye wòkpɔa nu sia nu si le ɣea te.
Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
25 Esi wòɖo ya ƒe ŋusẽ anyi, hedzidze tsiwo vɔ,
hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
26 esi wòwɔ se na tsidzadza, heta mɔ na dziɖegbe kple ahom vɔ la,
Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
27 enye kɔ kpɔ nunya, dzro eme kpɔ eye wòda asi ɖe edzi, hedoe kpɔ.
akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
28 Tete wògblɔ na amegbetɔ be, ‘Kpɔ ɖa, Aƒetɔ la vɔvɔ̃e nye nunya eye nugbegbe le vɔ̃ gbɔe nye gɔmesese.’”
és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.
