Hiob 16

1 Hiob ɖo eŋu nɛ be,

Felelt Jób és mondta:

2 “Mese nya siawo tɔgbi wòsɔ gbɔ, akɔfala gbɔlowo ko mi katã mienye!

Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!

3 Miaƒe nuƒo legbe, gɔdɔ̃gɔdɔ̃awo mawu nu akpɔ oa? Nu kae le mia vem be miegale nyahehe dzi kokoko?

Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?

4 Nenye miawoe le tenyeƒe la, nye hã maƒo nu abe miawo ke ene, agblɔ nyatinyatiwo ɖe mia ŋu eye maʋuʋu ta ɖe mia ŋu.

Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!

5 Maƒo nu ade dzi ƒo na mi eye akɔfanya siwo ado tso nunye la ana miaƒe dzi adze eme.

Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.

6 “Gake ne meƒo nu la, nye vevesesewo dzi maka ɖe kpɔtɔ o eye ne medzudzɔ hã la, veveseseawo medzona o.

Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?

7 O Mawu, vavãe èna mevɔ le eme keŋkeŋ eye nètsrɔ̃ nye aƒekɔ la katã.

Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.

8 Èna meɖi ku, vɔ keŋ eye wòzu ɖaseɖiɖi, nye kuɖiɖi tsi tsitre hezu ɖasefo ɖe ŋunye.

Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.

9 Yehowa ƒom, hevuvum le eƒe dziku me eye wòɖu aɖukli ɖe ŋunye, nye ketɔ fɔ ŋku ɖaɖɛwo ɖe dzinye.

Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.

10 Amewo ke woƒe nuwo baa hedo ɣli ɖe tanye. Woƒo tome nam fewuɖutɔe eye wowɔ ɖeka ɖe ŋunye.

Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.

11 Mawu dem asi na ame vɔ̃ɖiwo eye wòkɔm ƒu gbe ɖe ŋutasẽlawo ƒe fego me.

Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.

12 Nuwo nɔ edzi dzem nam nyuie gake ekakam. Elé kɔʋume nam hegbãm gudugudugudu. Etsɔm wɔ ade si minyam wòle,

Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.

13 eƒe aŋutrɔdalawo ɖe to ɖem. Eŋɔ nye ayikuwo nublanuimakpɔmakpɔtɔe eye wòna nye vevego gbã hekɔ ɖe anyigba.

Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.

14 Eva ƒo ɖe dzinye enuenu eye wòlũ ɖe dzinye abe kalẽtɔ ene.

Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.

15 “Metɔ akpanya hetsyɔ na nye ŋutilã eye metsɔ nye mo de ke me.

Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.

16 Avifafa na nye mo biã dzẽe, vɔvɔli ƒo xlã nye ŋkuwo,

Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:

17 evɔ nye asiwo mewɔ nu tovo aɖeke o eye nye gbedodoɖa hã dza hafi.

bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.

18 “O, anyigba, mègatsyɔ nye ʋu dzi o eye ɖoɖoe megazi le nye ɣlidodo nu o!

Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!

19 Azɔ gɔ̃ hã la, nye ɖasefo le dziƒo eye nye nyaxɔɖeakɔla le afi ma.

Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.

20 Tanyeʋlila nye xɔ̃nye, esi nye ŋkuwo le aɖatsi ɖuɖum na Mawu.

Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;

21 Eɖea kuku na Mawu ɖe ame ta abe ale si ame ɖea kuku ɖe xɔlɔ̃a tae ene.

hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.

22 “Ƒe ʋɛ aɖewo koe ava yi hafi madze mɔ ayi demagbɔnugbe.

Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.