Psalmaro 120

1 Kanto de suprenirado. Al la Eternulo mi vokis en mia sufero, Kaj Li aŭskultis min.

Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

2 Ho Eternulo, savu mian animon de mensoga parolo, De falsa lango.

Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

3 Kion Li donos al vi, Kaj kion Li alportos al vi, ho falsa lango?

Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

4 Akrajn sagojn de fortulo Kun karboj genistaj.

Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

5 Ve al mi, ke mi gastas en Meŝeĥ, Ke mi loĝas inter la tendoj de Kedar!

Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

6 Tro longe loĝis mia animo Inter malamantoj de paco.

Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

7 Mi estas pacema; Sed kiam mi ekparolas, ili komencas militon.

Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.