Song of Solomon 7
1 As the chorus of 'Mahanaim.' How beautiful were thy feet with sandals, O daughter of Nadib. The turnings of thy sides [are] as ornaments, Work of the hands of an artificer.
Mily szépek a te lábaid a sarukban, nemesnek leánya te; csipőid fordulatai mint ékszerek, művész kezeinek munkája.
2 Thy waist [is] a basin of roundness, It lacketh not the mixture, Thy body a heap of wheat, fenced with lilies,
Köldököd mint a kerek medencze- ne legyen hiján a kész italnak; hasad buzahalmaz, bekeritve liliomokkal.
3 Thy two breasts as two young ones, twins of a roe,
Két emlőd mint két gida, szarvasünőnek ikrei;
4 Thy neck as a tower of the ivory, Thine eyes pools in Heshbon, near the gate of Bath-Rabbim, Thy face as a tower of Lebanon looking to Damascus,
nyakad mint elefántcsont-torony, szemeid ama tavak Chesbónban, a népes város kapuja mellett; orrod mint a Libánon tornya, mely Damaszkus felé tekint.
5 Thy head upon thee as Carmel, And the locks of thy head as purple, The king is bound with the flowings!
Fejed te rajtad mint a Karmel, s fejed hajzata olyan, mint a bíbor: király, megkötve fürtökben.
6 How fair and how pleasant hast thou been, O love, in delights.
Mily szép vagy és mily kedves vagy, szerelem, a gyönyörüségekben!
7 This thy stature hath been like to a palm, And thy breasts to clusters.
Ez a te termeted hasonlít a pálmához és emlőid szőlőfürtökhöz;
8 I said, 'Let me go up on the palm, Let me lay hold on its boughs, Yea, let thy breasts be, I pray thee, as clusters of the vine, And the fragrance of thy face as citrons,
azt mondtam: hadd megyek föl a pálmára, megragadom galyait; s legyenek a te emlőid mint szőlőtőnek fürtjei és orrod illata, mint az almáké,
9 And thy palate as the good wine — 'Flowing to my beloved in uprightness, Strengthening the lips of the aged!
és ínyed mint a jó bor – mely símán folyik barátomnak, megszólaltatja az alvók ajkait.
10 I [am] my beloved's, and on me [is] his desire.
Én barátomé vagyok s hozzám van vágyakozása.
11 Come, my beloved, we go forth to the field,
Jer, barátom, menjünk ki a mezőre, háljunk meg a falvakon;
12 We lodge in the villages, we go early to the vineyards, We see if the vine hath flourished, The sweet smelling-flower hath opened. The pomegranates have blossomed, There do I give to thee my loves;
korán induljunk a szőlőkbe, lássuk, vajon kivirult-e a szőlőtő, megnyílt-e a szőlővirág, kivirágoztak-e a gránátfák: ott adom neked szerelmemet.
13 The mandrakes have given fragrance, And at our openings all pleasant things, New, yea, old, my beloved, I laid up for thee!
A nadragulyák illatot adnak és ajtóink mellett mindenféle drága gyümölcsök, újak is, régiek is: számodra, barátom, tettem el.
