Psalms 94
1 God of vengeance — Jehovah! God of vengeance, shine forth.
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Be lifted up, O Judge of the earth, Send back a recompence on the proud.
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 Till when [do] the wicked, O Jehovah? Till when do the wicked exult?
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 They utter — they speak an old saw, All working iniquity do boast themselves.
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 Thy people, O Jehovah, they bruise, And Thine inheritance they afflict.
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 Widow and sojourner they slay, And fatherless ones they murder.
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 And they say, 'Jehovah doth not see, And the God of Jacob doth not consider.'
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Consider, ye brutish among the people, And ye foolish, when do ye act wisely?
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 He who planteth the ear doth He not hear? He who formeth the eye doth He not see?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 He who is instructing nations, Doth He not reprove? He who is teaching man knowledge [is] Jehovah.
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 He knoweth the thoughts of man, that they [are] vanity.
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 O the happiness of the man Whom Thou instructest, O Jah, And out of Thy law teachest him,
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 To give rest to him from days of evil, While a pit is digged for the wicked.
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 For Jehovah leaveth not His people, And His inheritance forsaketh not.
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 For to righteousness judgment turneth back, And after it all the upright of heart,
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Who riseth up for me with evil doers? Who stationeth himself for me with workers of iniquity?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Unless Jehovah [were] a help to me, My soul had almost inhabited silence.
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 If I have said, 'My foot hath slipped,' Thy kindness, O Jehovah, supporteth me.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 In the abundance of my thoughts within me, Thy comforts delight my soul.
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Is a throne of mischief joined [with] Thee? A framer of perverseness by statute?
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 They decree against the soul of the righteous, And innocent blood declare wicked.
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 And Jehovah is for a high place to me, And my God [is] for a rock — my refuge,
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 And turneth back on them their iniquity, And in their wickedness cutteth them off; Jehovah our God doth cut them off!
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
