Psalms 88
1 A Song, a Psalm, by sons of Korah, to the Overseer, 'Concerning the Sickness of Afflictions.' — An instruction, by Heman the Ezrahite. O Jehovah, God of my salvation, Daily I have cried, nightly before Thee,
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 My prayer cometh in before Thee, Incline Thine ear to my loud cry,
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I have been reckoned with those going down [to] the pit, I have been as a man without strength.
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Among the dead — free, As pierced ones lying in the grave, Whom Thou hast not remembered any more, Yea, they by Thy hand have been cut off.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Thou hast put me in the lowest pit, In dark places, in depths.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Upon me hath Thy fury lain, And [with] all Thy breakers Thou hast afflicted. (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Thou hast put mine acquaintance far from me, Thou hast made me an abomination to them, Shut up — I go not forth.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mine eye hath grieved because of affliction, I called Thee, O Jehovah, all the day, I have spread out unto Thee my hands.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 To the dead dost Thou do wonders? Do Rephaim rise? do they thank Thee? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Is Thy kindness recounted in the grave? Thy faithfulness in destruction?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Are Thy wonders known in the darkness? And Thy righteousness in the land of forgetfulness?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 And I, unto Thee, O Jehovah, I have cried, And in the morning doth my prayer come before Thee.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 Why, O Jehovah, castest Thou off my soul? Thou hidest Thy face from me.
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 I [am] afflicted, and expiring from youth, I have borne Thy terrors — I pine away.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Over me hath Thy wrath passed, Thy terrors have cut me off,
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 They have surrounded me as waters all the day, They have gone round against me together,
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Thou hast put far from me lover and friend, Mine acquaintance [is] the place of darkness!
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
