Psalms 88
1 A Song, a Psalm, by sons of Korah, to the Overseer, 'Concerning the Sickness of Afflictions.' — An instruction, by Heman the Ezrahite. O Jehovah, God of my salvation, Daily I have cried, nightly before Thee,
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 My prayer cometh in before Thee, Incline Thine ear to my loud cry,
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol h7585)
4 I have been reckoned with those going down [to] the pit, I have been as a man without strength.
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Among the dead — free, As pierced ones lying in the grave, Whom Thou hast not remembered any more, Yea, they by Thy hand have been cut off.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Thou hast put me in the lowest pit, In dark places, in depths.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Upon me hath Thy fury lain, And [with] all Thy breakers Thou hast afflicted. (Selah)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Thou hast put mine acquaintance far from me, Thou hast made me an abomination to them, Shut up — I go not forth.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Mine eye hath grieved because of affliction, I called Thee, O Jehovah, all the day, I have spread out unto Thee my hands.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 To the dead dost Thou do wonders? Do Rephaim rise? do they thank Thee? (Selah)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Is Thy kindness recounted in the grave? Thy faithfulness in destruction?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Are Thy wonders known in the darkness? And Thy righteousness in the land of forgetfulness?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 And I, unto Thee, O Jehovah, I have cried, And in the morning doth my prayer come before Thee.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 Why, O Jehovah, castest Thou off my soul? Thou hidest Thy face from me.
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 I [am] afflicted, and expiring from youth, I have borne Thy terrors — I pine away.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Over me hath Thy wrath passed, Thy terrors have cut me off,
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 They have surrounded me as waters all the day, They have gone round against me together,
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Thou hast put far from me lover and friend, Mine acquaintance [is] the place of darkness!
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.
