Psalms 81
1 To the Overseer. — 'On the Gittith.' By Asaph. Cry aloud to God our strength, Shout to the God of Jacob.
Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé. Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
2 Lift up a song, and give out a timbrel, A pleasant harp with psaltery.
Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
3 Blow in the month a trumpet, In the new moon, at the day of our festival,
Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
4 For a statute to Israel it [is], An ordinance of the God of Jacob.
Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
5 A testimony on Joseph He hath placed it, In his going forth over the land of Egypt. A lip, I have not known — I hear.
Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.
6 From the burden his shoulder I turned aside, His hands from the basket pass over.
Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
7 In distress thou hast called and I deliver thee, I answer thee in the secret place of thunder, I try thee by the waters of Meribah. (Selah)
A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. (Szela)
8 Hear, O My people, and I testify to thee, O Israel, if thou dost hearken to me:
Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
9 There is not in thee a strange god, And thou bowest not thyself to a strange god.
Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
10 I [am] Jehovah thy God, Who bringeth thee up out of the land of Egypt. Enlarge thy mouth, and I fill it.
Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
11 But, My people hearkened not to My voice, And Israel hath not consented to Me.
De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
12 And I send them away in the enmity of their heart, They walk in their own counsels.
Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
13 O that My people were hearkening to Me, Israel in My ways would walk.
Oh, ha az én népem hallgatna reám, s Izráel az én utaimon járna!
14 As a little thing their enemies I cause to bow, And against their adversaries I turn back My hand,
Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
15 Those hating Jehovah feign obedience to Him, But their time is — to the age.
Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök.
16 He causeth him to eat of the fat of wheat, And [with] honey from a rock I satisfy thee!
És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
