Psalms 77
1 To the Overseer, for Jeduthun. — A Psalm of Asaph. My voice [is] to God, and I cry, my voice [is] to God, And He hath given ear unto me.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 In a day of my distress the Lord I sought, My hand by night hath been spread out, And it doth not cease, My soul hath refused to be comforted.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I remember God, and make a noise, I meditate, and feeble is my spirit. (Selah)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Thou hast taken hold of the watches of mine eyes, I have been moved, and I speak not.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I have reckoned the days of old, The years of the ages.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 I remember my music in the night, With my heart I meditate, and my spirit doth search diligently:
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 To the ages doth the Lord cast off? Doth He add to be pleased no more?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Hath His kindness ceased for ever? The saying failed to all generations?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Hath God forgotten [His] favours? Hath He shut up in anger His mercies? (Selah)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 And I say: 'My weakness is, The changes of the right hand of the Most High.'
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 I mention the doings of Jah, For I remember of old Thy wonders,
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 And I have meditated on all Thy working, And I talk concerning Thy doings.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 O God, in holiness [is] Thy way, Who [is] a great god like God?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Thou [art] the God doing wonders. Thou hast made known among the peoples Thy strength,
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Thou hast redeemed with strength Thy people, The sons of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 The waters have seen Thee, O God, The waters have seen Thee, They are afraid — also depths are troubled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 Poured out waters have thick clouds, The skies have given forth a noise, Also — Thine arrows go up and down.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 The voice of Thy thunder [is] in the spheres, Lightnings have lightened the world, The earth hath trembled, yea, it shaketh.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 In the sea [is] Thy way, And Thy paths [are] in many waters, And Thy tracks have not been known.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Thou hast led as a flock Thy people, By the hand of Moses and Aaron!
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
