Psalms 73
1 A Psalm of Asaph. Only — good to Israel [is] God, to the clean of heart. And I — as a little thing, My feet have been turned aside,
Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.
2 As nothing, have my steps slipped, For I have been envious of the boastful,
De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
3 The peace of the wicked I see, That there are no bands at their death,
Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
4 And their might [is] firm.
Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
5 In the misery of mortals they are not, And with common men they are not plagued.
A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
6 Therefore hath pride encircled them, Violence covereth them as a dress.
Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
7 Their eye hath come out from fat. The imaginations of the heart transgressed;
A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
8 They do corruptly, And they speak in the wickedness of oppression, From on high they speak.
Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
9 They have set in the heavens their mouth, And their tongue walketh in the earth.
Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
10 Therefore do His people return hither, And waters of fulness are wrung out to them.
Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;
11 And they have said, 'How hath God known? And is there knowledge in the Most High?'
És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
12 Lo, these [are] the wicked and easy ones of the age, They have increased strength.
Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
13 Only — a vain thing! I have purified my heart, And I wash in innocency my hands,
Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
14 And I am plagued all the day, And my reproof [is] every morning.
Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
15 If I have said, 'I recount thus,' Lo, a generation of Thy sons I have deceived.
Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
16 And I think to know this, Perverseness it [is] in mine eyes,
Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
17 Till I come in to the sanctuaries of God, I attend to their latter end.
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18 Only, in slippery places Thou dost set them, Thou hast caused them to fall to desolations.
Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
19 How have they become a desolation as in a moment, They have been ended — consumed from terrors.
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
20 As a dream from awakening, O Lord, In awaking, their image Thou despisest.
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.
21 For my heart doth show itself violent, And my reins prick themselves,
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22 And I am brutish, and do not know. A beast I have been with Thee.
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
23 And I [am] continually with Thee, Thou hast laid hold on my right hand.
De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
24 With Thy counsel Thou dost lead me, And after honour dost receive me.
Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
25 Whom have I in the heavens? And with Thee none I have desired in earth.
Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
26 Consumed hath been my flesh and my heart, The rock of my heart and my portion [is] God to the age.
Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
27 For, lo, those far from Thee do perish, Thou hast cut off every one, Who is going a whoring from Thee.
Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
28 And I — nearness of God to me [is] good, I have placed in the Lord Jehovah my refuge, To recount all Thy works!
De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
