Psalms 69
1 To the Overseer. — 'On the Lilies,' by David. Save me, O God, for come have waters unto the soul.
Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
2 I have sunk in deep mire, And there is no standing, I have come into the depths of the waters, And a flood hath overflown me.
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
3 I have been wearied with my calling, Burnt hath been my throat, Consumed have been mine eyes, waiting for my God.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
4 Those hating me without cause Have been more than the hairs of my head, Mighty have been my destroyers, My lying enemies, That which I took not away — I bring back.
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
5 O God, Thou — Thou hast known Concerning my overturn, And my desolations from Thee have not been hid.
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
6 Let not those waiting on Thee be ashamed because of me, O Lord, Jehovah of Hosts, Let not those seeking Thee Blush because of me, O God of Israel.
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
7 For because of Thee I have borne reproach, Shame hath covered my face.
Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat.
8 A stranger I have been to my brother, And a foreigner to sons of my mother.
Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
9 For zeal for Thy house hath consumed me, And the reproaches of Thy reproachers Have fallen upon me.
Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
10 And I weep in the fasting of my soul, And it is for a reproach to me.
Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.
11 And I make my clothing sackcloth, And I am to them for a simile.
Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
12 Those sitting at the gate meditate concerning me, And those drinking strong drink, Play on instruments.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
13 And I — my prayer [is] to Thee, O Jehovah, A time of good pleasure, O God, In the abundance of Thy kindness, Answer me in the truth of Thy salvation.
Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
14 Deliver me from the mire, and let me not sink, Let me be delivered from those hating me, And from deep places of waters.
Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
15 Let not a flood of waters overflow me, Nor let the deep swallow me up, Nor let the pit shut her mouth upon me.
Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
16 Answer me, O Jehovah, for good [is] Thy kindness, According to the abundance Of Thy mercies turn Thou unto me,
Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
17 And hide not Thy face from Thy servant, For I am in distress — haste, answer me.
És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
18 Be near unto my soul — redeem it, Because of mine enemies ransom me.
Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
19 Thou — Thou hast known my reproach, And my shame, and my blushing, Before Thee [are] all mine adversaries.
Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
20 Reproach hath broken my heart, and I am sick, And I look for a bemoaner, and there is none, And for comforters, and I have found none.
A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
21 And they give for my food gall, And for my thirst cause me to drink vinegar.
Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
22 Their table before them is for a snare, And for a recompence — for a trap.
Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
23 Darkened are their eyes from seeing, And their loins continually shake Thou.
Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
24 Pour upon them Thine indignation, And the fierceness of Thine anger doth seize them.
Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
25 Their tower is desolated, In their tents there is no dweller.
Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
26 For they have pursued him Thou hast smitten, And recount of the pain of Thy pierced ones.
Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
27 Give punishment for their iniquity, And they enter not into Thy righteousness.
Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
28 They are blotted out of the book of life, And with the righteous are not written.
Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
29 And I [am] afflicted and pained, Thy salvation, O God, doth set me on high.
Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
30 I praise the name of God with a song, And I magnify Him with thanksgiving,
Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
31 And it is better to Jehovah than an ox, A bullock — horned — hoofed.
És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
32 The humble have seen — they rejoice, Ye who seek God — and your heart liveth.
Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
33 For Jehovah hearkeneth unto the needy, And His bound ones He hath not despised.
Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
34 The heavens and earth do praise Him, Seas, and every moving thing in them.
Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
35 For God doth save Zion, And doth build the cities of Judah, And they have dwelt there, and possess it.
Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
36 And the seed of His servants inherit it, And those loving His name dwell in it!
És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.
