Psalms 59
1 To the Overseer. — 'Destroy not,' by David. — A secret treasure, in Saul's sending, and they watch the house to put him to death. Deliver me from mine enemies, O my God, From my withstanders set me on high.
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
2 Deliver me from workers of iniquity, And from men of blood save me.
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
3 For, lo, they laid wait for my soul, Assembled against me are strong ones, Not my transgression nor my sin, O Jehovah.
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
4 Without punishment they run and prepare themselves, Stir up to meet me, and see.
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
5 And Thou, Jehovah, God of Hosts, God of Israel, Awake to inspect all the nations. Favour not any treacherous dealers of iniquity. (Selah)
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
6 They turn back at evening, They make a noise like a dog, And go round about the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
7 Lo, they belch out with their mouths, Swords [are] in their lips, for 'Who heareth?'
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
8 And Thou, O Jehovah dost laugh at them, Thou dost mock at all the nations.
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
9 O my Strength, unto Thee I take heed, For God [is] my tower — the God of my kindness.
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
10 God doth go before me, He causeth me to look on mine enemies.
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
11 Slay them not, lest my people forget, Shake them by Thy strength, And bring them down, O Lord our shield.
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
12 The sin of their mouth [is] a word of their lips, And they are captured in their pride, And from the curse and lying they recount.
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
13 Consume in fury, consume and they are not, And they know that God is ruling in Jacob, To the ends of the earth. (Selah)
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
14 And they turn back at evening, They make a noise like a dog, And they go round about the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
15 They — they wander for food, If they are not satisfied — then they murmur.
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
16 And I — I sing [of] Thy strength, And I sing at morn [of] Thy kindness, For thou hast been a tower to me, And a refuge for me in a day of adversity.
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
17 O my Strength, unto Thee I sing praise, For God [is] my tower, the God of my kindness!
Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
