Psalms 44
1 To the Overseer. — By sons of Korah. An Instruction. O God, with our ears we have heard, Our fathers have recounted to us, The work Thou didst work in their days, In the days of old.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Thou, [with] Thy hand, nations hast dispossessed. And Thou dost plant them. Thou afflictest peoples, and sendest them away.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For, not by their sword Possessed they the land, And their arm gave not salvation to them, But Thy right hand, and Thine arm, And the light of Thy countenance, Because Thou hadst accepted them.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Thou [art] He, my king, O God, Command the deliverances of Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 By Thee our adversaries we do push, By Thy name tread down our withstanders,
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For, not in my bow do I trust, And my sword doth not save me.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 For Thou hast saved us from our adversaries, And those hating us Thou hast put to shame.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God we have boasted all the day, And Thy name to the age we thank. (Selah)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 In anger Thou hast cast off and causest us to blush, And goest not forth with our hosts.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 Thou causest us to turn backward from an adversary, And those hating us, Have spoiled for themselves.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Thou makest us food like sheep, And among nations Thou hast scattered us.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Thou sellest Thy people — without wealth, And hast not become great by their price.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Thou makest us a reproach to our neighbours, A scorn and a reproach to our surrounders.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Thou makest us a simile among nations, A shaking of the head among peoples.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 All the day my confusion [is] before me, And the shame of my face hath covered me.
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 Because of the voice of a reproacher and reviler, Because of an enemy and a self-avenger.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 All this met us, and we did not forget Thee, Nor have we dealt falsely in Thy covenant.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 We turn not backward our heart, Nor turn aside doth our step from Thy path.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 But Thou hast smitten us in a place of dragons, And dost cover us over with death-shade.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 If we have forgotten the name of our God, And spread our hands to a strange God,
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 Doth not God search out this? For He knoweth the secrets of the heart.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Surely, for Thy sake we have been slain all the day, Reckoned as sheep of the slaughter.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Stir up — why dost Thou sleep, O Lord? Awake, cast us not off for ever.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Why Thy face hidest Thou? Thou forgettest our afflictions and our oppression,
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For bowed to the dust hath our soul, Cleaved to the earth hath our belly.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Arise, a help to us, And ransom us for thy kindness' sake.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
