Psalms 44
1 To the Overseer. — By sons of Korah. An Instruction. O God, with our ears we have heard, Our fathers have recounted to us, The work Thou didst work in their days, In the days of old.
A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
2 Thou, [with] Thy hand, nations hast dispossessed. And Thou dost plant them. Thou afflictest peoples, and sendest them away.
Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
3 For, not by their sword Possessed they the land, And their arm gave not salvation to them, But Thy right hand, and Thine arm, And the light of Thy countenance, Because Thou hadst accepted them.
Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
4 Thou [art] He, my king, O God, Command the deliverances of Jacob.
Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
5 By Thee our adversaries we do push, By Thy name tread down our withstanders,
Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
6 For, not in my bow do I trust, And my sword doth not save me.
Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
7 For Thou hast saved us from our adversaries, And those hating us Thou hast put to shame.
hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
8 In God we have boasted all the day, And Thy name to the age we thank. (Selah)
Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
9 In anger Thou hast cast off and causest us to blush, And goest not forth with our hosts.
Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
10 Thou causest us to turn backward from an adversary, And those hating us, Have spoiled for themselves.
hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
11 Thou makest us food like sheep, And among nations Thou hast scattered us.
Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
12 Thou sellest Thy people — without wealth, And hast not become great by their price.
Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
13 Thou makest us a reproach to our neighbours, A scorn and a reproach to our surrounders.
Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
14 Thou makest us a simile among nations, A shaking of the head among peoples.
Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
15 All the day my confusion [is] before me, And the shame of my face hath covered me.
Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
16 Because of the voice of a reproacher and reviler, Because of an enemy and a self-avenger.
gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
17 All this met us, and we did not forget Thee, Nor have we dealt falsely in Thy covenant.
Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
18 We turn not backward our heart, Nor turn aside doth our step from Thy path.
Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
19 But Thou hast smitten us in a place of dragons, And dost cover us over with death-shade.
úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
20 If we have forgotten the name of our God, And spread our hands to a strange God,
Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
21 Doth not God search out this? For He knoweth the secrets of the heart.
nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
22 Surely, for Thy sake we have been slain all the day, Reckoned as sheep of the slaughter.
Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
23 Stir up — why dost Thou sleep, O Lord? Awake, cast us not off for ever.
Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
24 Why Thy face hidest Thou? Thou forgettest our afflictions and our oppression,
Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
25 For bowed to the dust hath our soul, Cleaved to the earth hath our belly.
Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
26 Arise, a help to us, And ransom us for thy kindness' sake.
Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
