< Psalms 22 >

1 To the Overseer, on 'The Hind of the Morning.' — A Psalm of David. My God, my God, why hast Thou forsaken me? Far from my salvation, The words of my roaring?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 My God, I call by day, and Thou answerest not, And by night, and there is no silence to me.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 And Thou [art] holy, Sitting — the Praise of Israel.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 In Thee did our fathers trust — they trusted, And Thou dost deliver them.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 Unto Thee they cried, and were delivered, In Thee they trusted, and were not ashamed.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 And I [am] a worm, and no man, A reproach of man, and despised of the people.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 All beholding me do mock at me, They make free with the lip — shake the head,
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 'Roll unto Jehovah, He doth deliver him, He doth deliver him, for he delighted in him.'
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 For thou [art] He bringing me forth from the womb, Causing me to trust, On the breasts of my mother.
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 On Thee I have been cast from the womb, From the belly of my mother Thou [art] my God.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Be not far from me, For adversity is near, for there is no helper.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Many bulls have surrounded me, Mighty ones of Bashan have compassed me,
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 They have opened against me their mouth, A lion tearing and roaring.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 As waters I have been poured out, And separated themselves have all my bones, My heart hath been like wax, It is melted in the midst of my bowels.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 Dried up as an earthen vessel is my power, And my tongue is cleaving to my jaws.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 And to the dust of death thou appointest me, For surrounded me have dogs, A company of evil doers have compassed me, Piercing my hands and my feet.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 I count all my bones — they look expectingly, They look upon me,
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 They apportion my garments to themselves, And for my clothing they cause a lot to fall.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 And Thou, O Jehovah, be not far off, O my strength, to help me haste.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Deliver from the sword my soul, From the paw of a dog mine only one.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Save me from the mouth of a lion: — And — from the horns of the high places Thou hast answered me!
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 I declare Thy name to my brethren, In the midst of the assembly I praise Thee.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Ye who fear Jehovah, praise ye Him, All the seed of Jacob, honour ye Him, And be afraid of Him, all ye seed of Israel.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 For He hath not despised, nor abominated, The affliction of the afflicted, Nor hath He hidden His face from him, And in his crying unto Him He heareth.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 Of Thee my praise [is] in the great assembly. My vows I complete before His fearers.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 The humble do eat and are satisfied, Praise Jehovah do those seeking Him, Your heart doth live for ever.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 Remember and return unto Jehovah, Do all ends of the earth, And before Thee bow themselves, Do all families of the nations,
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 For to Jehovah [is] the kingdom, And He is ruling among nations.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 And the fat ones of earth have eaten, And they bow themselves, Before Him bow do all going down to dust, And he [who] hath not revived his soul.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 A seed doth serve Him, It is declared of the Lord to the generation.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 They come and declare His righteousness, To a people that is borne, that He hath made!
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

< Psalms 22 >