Psalms 2

1 Why have nations tumultuously assembled? And do peoples meditate vanity?

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Station themselves do kings of the earth, And princes have been united together, Against Jehovah, and against His Messiah:

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 'Let us draw off Their cords, And cast from us Their thick bands.'

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 He who is sitting in the heavens doth laugh, The Lord doth mock at them.

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Then doth He speak unto them in His anger, And in His wrath He doth trouble them:

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 'And I — I have anointed My King, Upon Zion — My holy hill.'

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 I declare concerning a statute: Jehovah said unto me, 'My Son Thou [art], I to-day have brought thee forth.

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Ask of Me and I give nations — thy inheritance, And thy possession — the ends of earth.

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Thou dost rule them with a sceptre of iron, As a vessel of a potter Thou dost crush them.'

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 And now, O kings, act wisely, Be instructed, O judges of earth,

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Serve ye Jehovah with fear, And rejoice with trembling.

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Kiss the Chosen One, lest He be angry, And ye lose the way, When His anger burneth but a little, O the happiness of all trusting in Him!

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!