< Psalms 17 >

1 A Prayer of David. Hear, O Jehovah, righteousness, attend my cry, Give ear [to] my prayer, without lips of deceit.
Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
2 From before thee my judgment doth go out; Thine eyes do see uprightly.
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3 Thou hast proved my heart, Thou hast inspected by night, Thou hast tried me, Thou findest nothing; My thoughts pass not over my mouth.
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
4 As to doings of man, Through a word of Thy lips I have observed The paths of a destroyer;
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
5 To uphold my goings in Thy paths, My steps have not slidden.
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6 I — I called Thee, for Thou dost answer me, O God, incline Thine ear to me, hear my speech.
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Separate wonderfully Thy kindness, O Saviour of the confiding, By Thy right hand, from withstanders.
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Keep me as the apple, the daughter of the eye; In shadow of Thy wings thou dost hide me.
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 From the face of the wicked who spoiled me. Mine enemies in soul go round against me.
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10 Their fat they have closed up, Their mouths have spoken with pride:
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11 'Our steps now have compassed [him];' Their eyes they set to turn aside in the land.
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12 His likeness as a lion desirous to tear, As a young lion dwelling in secret places.
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
13 Arise, O Jehovah, go before his face, Cause him to bend. Deliver my soul from the wicked, Thy sword,
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14 From men, Thy hand, O Jehovah, From men of the world, their portion [is] in life, And [with] Thy hidden things Thou fillest their belly, They are satisfied [with] sons; And have left their abundance to their sucklings.
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15 I — in righteousness, I see Thy face; I am satisfied, in awaking, [with] Thy form!
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

< Psalms 17 >