Psalms 144
1 By David. Blessed [is] Jehovah my rock, who is teaching My hands for war, my fingers for battle.
Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat.
2 My kind one, and my bulwark, My tower, and my deliverer, My shield, and in whom I have trusted, Who is subduing my people under me!
Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
3 Jehovah, what [is] man that Thou knowest him? Son of man, that Thou esteemest him?
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4 Man to vanity hath been like, His days [are] as a shadow passing by.
Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 Jehovah, incline Thy heavens and come down, Strike against mountains, and they smoke.
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Send forth lightning, and scatter them, Send forth Thine arrows, and trouble them,
Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 Send forth Thy hand from on high, Free me, and deliver me from many waters, From the hand of sons of a stranger,
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
8 Because their mouth hath spoken vanity, And their right hand [is] a right hand of falsehood.
A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9 O God, a new song I sing to Thee, On a psaltery of ten strings I sing praise to Thee.
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 Who is giving deliverance to kings, Who is freeing David His servant from the sword of evil.
Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
11 Free me, and deliver me From the hand of sons of a stranger, Because their mouth hath spoken vanity, And their right hand [is] a right hand of falsehood,
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 Because our sons [are] as plants, Becoming great in their youth, Our daughters as hewn stones, Polished — the likeness of a palace,
Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Our garners [are] full, bringing out from kind to kind, Our flocks are bringing forth thousands, Ten thousands in our out-places,
Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
14 Our oxen are carrying, there is no breach, And there is no outgoing, And there is no crying in our broad places.
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 O the happiness of the people that is thus, O the happiness of the people whose God [is] Jehovah!
Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
