Psalms 139
1 To the Overseer. — A Psalm by David. Jehovah, Thou hast searched me, and knowest.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Thou — Thou hast known my sitting down, And my rising up, Thou hast attended to my thoughts from afar.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 My path and my couch Thou hast fanned, And [with] all my ways hast been acquainted.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 For there is not a word in my tongue, Lo, O Jehovah, Thou hast known it all!
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 Behind and before Thou hast besieged me, And Thou dost place on me Thy hand.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Knowledge too wonderful for me, It hath been set on high, I am not able for it.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Whither do I go from Thy Spirit? And whither from Thy face do I flee?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 If I ascend the heavens — there Thou [art], And spread out a couch in Sheol, lo, Thee! (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 I take the wings of morning, I dwell in the uttermost part of the sea,
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Also there Thy hand doth lead me, And Thy right hand doth hold me.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 And I say, 'Surely darkness bruiseth me, Then night [is] light to me.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Also darkness hideth not from Thee, And night as day shineth, as [is] darkness so [is] light.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 For Thou — Thou hast possessed my reins, Thou dost cover me in my mother's belly.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 I confess Thee, because that [with] wonders I have been distinguished. Wonderful [are] Thy works, And my soul is knowing [it] well.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 My substance was not hid from Thee, When I was made in secret, Curiously wrought in the lower part of earth.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Mine unformed substance Thine eyes saw, And on Thy book all of them are written, The days they were formed — And not one among them.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 And to me how precious have been Thy thoughts, O God, how great hath been their sum!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 I recount them! than the sand they are more, I have waked, and I am still with Thee.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Dost Thou slay, O God, the wicked? Then, men of blood, turn aside from me!
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 Who exchange Thee for wickedness, Lifted up to vanity [are] Thine enemies.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Do not I hate, Jehovah, those hating Thee? And with Thy withstanders grieve myself?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 [With] perfect hatred I have hated them, Enemies they have become to me.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Search me, O God, and know my heart, Try me, and know my thoughts,
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 And see if a grievous way be in me, And lead me in a way age-during!
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
