Psalms 104
1 Bless, O my soul, Jehovah! Jehovah, my God, Thou hast been very great, Honour and majesty Thou hast put on.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Covering himself [with] light as a garment, Stretching out the heavens as a curtain,
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Who is laying the beam of His upper chambers in the waters, Who is making thick clouds His chariot, Who is walking on wings of wind,
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Making His messengers — the winds, His ministers — the flaming fire.
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 He hath founded earth on its bases, It is not moved to the age and for ever.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 The abyss! as with clothing Thou hast covered it, Above hills do waters stand.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 From Thy rebuke they flee, From the voice of Thy thunder haste away.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 They go up hills — they go down valleys, Unto a place Thou hast founded for them.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 A border Thou hast set, they pass not over, They turn not back to cover the earth.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 Who is sending forth fountains in valleys, Between hills they go on.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 They water every beast of the field, Wild asses break their thirst.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 By them the fowl of the heavens doth dwell, From between the branches They give forth the voice.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 Watering hills from His upper chambers, From the fruit of Thy works is the earth satisfied.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 Causing grass to spring up for cattle, And herb for the service of man, To bring forth bread from the earth,
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 And wine — it rejoiceth the heart of man, To cause the face to shine from oil, And bread — the heart of man it supporteth.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 Satisfied [are] the trees of Jehovah, Cedars of Lebanon that He hath planted,
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Where birds do make nests, The stork — the firs [are] her house.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 The high hills [are] for wild goats, Rocks [are] a refuge for conies,
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 He made the moon for seasons, The sun hath known his place of entrance.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 Thou settest darkness, and it is night, In it doth every beast of the forest creep.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 The young lions are roaring for prey, And to seek from God their food.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 The sun riseth, they are gathered, And in their dens they crouch.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Man goeth forth to his work, And to his service — till evening.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 How many have been Thy works, O Jehovah, All of them in wisdom Thou hast made, Full is the earth of thy possessions.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 This, the sea, great and broad of sides, There [are] moving things — innumerable, Living creatures — small with great.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 There do ships go: leviathan, That Thou hast formed to play in it.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 All of them unto Thee do look, To give their food in its season.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 Thou dost give to them — they gather, Thou dost open Thy hand — they [are] satisfied [with] good.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 Thou hidest Thy face — they are troubled, Thou gatherest their spirit — they expire, And unto their dust they turn back.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 Thou sendest out Thy Spirit, they are created, And Thou renewest the face of the ground.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 The honour of Jehovah is to the age, Jehovah rejoiceth in His works,
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 Who is looking to earth, and it trembleth, He cometh against hills, and they smoke.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 I sing to Jehovah during my life, I sing praise to my God while I exist.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 Sweet is my meditation on Him, I — I do rejoice in Jehovah.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Consumed are sinners from the earth, And the wicked are no more. Bless, O my soul, Jehovah. Praise ye Jehovah!
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
