Psalms 104
1 Bless, O my soul, Jehovah! Jehovah, my God, Thou hast been very great, Honour and majesty Thou hast put on.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Covering himself [with] light as a garment, Stretching out the heavens as a curtain,
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Who is laying the beam of His upper chambers in the waters, Who is making thick clouds His chariot, Who is walking on wings of wind,
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Making His messengers — the winds, His ministers — the flaming fire.
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 He hath founded earth on its bases, It is not moved to the age and for ever.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 The abyss! as with clothing Thou hast covered it, Above hills do waters stand.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 From Thy rebuke they flee, From the voice of Thy thunder haste away.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 They go up hills — they go down valleys, Unto a place Thou hast founded for them.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 A border Thou hast set, they pass not over, They turn not back to cover the earth.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 Who is sending forth fountains in valleys, Between hills they go on.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 They water every beast of the field, Wild asses break their thirst.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 By them the fowl of the heavens doth dwell, From between the branches They give forth the voice.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 Watering hills from His upper chambers, From the fruit of Thy works is the earth satisfied.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 Causing grass to spring up for cattle, And herb for the service of man, To bring forth bread from the earth,
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 And wine — it rejoiceth the heart of man, To cause the face to shine from oil, And bread — the heart of man it supporteth.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 Satisfied [are] the trees of Jehovah, Cedars of Lebanon that He hath planted,
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 Where birds do make nests, The stork — the firs [are] her house.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 The high hills [are] for wild goats, Rocks [are] a refuge for conies,
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 He made the moon for seasons, The sun hath known his place of entrance.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Thou settest darkness, and it is night, In it doth every beast of the forest creep.
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 The young lions are roaring for prey, And to seek from God their food.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 The sun riseth, they are gathered, And in their dens they crouch.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Man goeth forth to his work, And to his service — till evening.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 How many have been Thy works, O Jehovah, All of them in wisdom Thou hast made, Full is the earth of thy possessions.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 This, the sea, great and broad of sides, There [are] moving things — innumerable, Living creatures — small with great.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 There do ships go: leviathan, That Thou hast formed to play in it.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 All of them unto Thee do look, To give their food in its season.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 Thou dost give to them — they gather, Thou dost open Thy hand — they [are] satisfied [with] good.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Thou hidest Thy face — they are troubled, Thou gatherest their spirit — they expire, And unto their dust they turn back.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Thou sendest out Thy Spirit, they are created, And Thou renewest the face of the ground.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 The honour of Jehovah is to the age, Jehovah rejoiceth in His works,
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 Who is looking to earth, and it trembleth, He cometh against hills, and they smoke.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 I sing to Jehovah during my life, I sing praise to my God while I exist.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Sweet is my meditation on Him, I — I do rejoice in Jehovah.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Consumed are sinners from the earth, And the wicked are no more. Bless, O my soul, Jehovah. Praise ye Jehovah!
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!
