Psalms 102
1 A Prayer of the afflicted when he is feeble, and before Jehovah poureth out his plaint. O Jehovah, hear my prayer, yea, my cry to Thee cometh.
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 Hide not Thou Thy face from me, In a day of mine adversity, Incline unto me Thine ear, In the day I call, haste, answer me.
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 For consumed in smoke have been my days, And my bones as a fire-brand have burned.
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
4 Smitten as the herb, and withered, is my heart, For I have forgotten to eat my bread.
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
5 From the voice of my sighing Hath my bone cleaved to my flesh.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 I have been like to a pelican of the wilderness, I have been as an owl of the dry places.
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 I have watched, and I am As a bird alone on the roof.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
8 All the day mine enemies reproached me, Those mad at me have sworn against me.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 Because ashes as bread I have eaten, And my drink with weeping have mingled,
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 From Thine indignation and Thy wrath, For Thou hast lifted me up, And dost cast me down.
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 My days as a shadow [are] stretched out, And I — as the herb I am withered.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
12 And Thou, O Jehovah, to the age abidest, And Thy memorial to all generations.
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
13 Thou — Thou risest — Thou pitiest Zion, For the time to favour her, For the appointed time hath come.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
14 For Thy servants have been pleased with her stones, And her dust they favour.
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 And nations fear the name of Jehovah, And all kings of the earth Thine honour,
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
16 For Jehovah hath builded Zion, He hath been seen in His honour,
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
17 He turned unto the prayer of the destitute, And He hath not despised their prayer.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 This is written for a later generation, And the people created do praise Jah.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
19 For He hath looked From the high place of His sanctuary. Jehovah from heaven unto earth looked attentively,
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
20 To hear the groan of the prisoner, To loose sons of death,
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 To declare in Zion the name of Jehovah, And His praise in Jerusalem,
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
22 In the peoples being gathered together, And the kingdoms — to serve Jehovah.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 He hath humbled in the way my power, He hath shortened my days.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 I say, 'My God, take me not up in the midst of my days,' Through all generations [are] Thine years.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25 Beforetime the earth Thou didst found, And the work of Thy hands [are] the heavens.
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 They — They perish, and Thou remainest, And all of them as a garment become old, As clothing Thou changest them, And they are changed.
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 And Thou [art] the same, and Thine years are not finished.
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28 The sons of Thy servants do continue, And their seed before Thee is established!
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
