Proverbs 9
1 Wisdom hath builded her house, She hath hewn out her pillars — seven.
Bölcsesség fölépítette házát, kivágta oszlopait, hetet.
2 She hath slaughtered her slaughter, She hath mingled her wine, Yea, she hath arranged her table.
Levágta a lakomájára valót, töltötte borát, el is rendezte asztalát.
3 She hath sent forth her damsels, She crieth on the tops of the high places of the city:
Küldte leányzóit, vendégeket hí meg a város magaslatainak tetején.
4 'Who [is] simple? let him turn aside hither.' Whoso lacketh heart: she hath said to him,
Ki együgyű, térjen ide; esztelen – annak mondja:
5 'Come, eat of my bread, And drink of the wine I have mingled.
Jertek, egyetek kenyeremből és igyatok a borból, melyet töltöttem!
6 Forsake ye, the simple, and live, And be happy in the way of understanding.
Hagyjátok az együgyűséget, hogy éljetek és haladjatok az értelem útján.
7 The instructor of a scorner Is receiving for it — shame, And a reprover of the wicked — his blemish.
A ki csúfolót oktat, szégyent szerez magának, s a ki gonoszt megint, hibát önmagának.
8 Reprove not a scorner, lest he hate thee, Give reproof to the wise, and he loveth thee.
Ne intsd meg a csúfolót, nehogy meggyűlöljön, intsd meg a bölcset és megszeret téged.
9 Give to the wise, and he is wiser still, Make known to the righteous, And he increaseth learning.
Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz, tudasd az igazzal és gyarapodik tanulságban.
10 The commencement of wisdom [is] the fear of Jehovah, And a knowledge of the Holy Ones [is] understanding.
A bölcsesség kezdete az istenfélelem, és a Szentnek megismerése értelem.
11 For by me do thy days multiply, And added to thee are years of life.
Mert általam sokasodnak napjaid és meggyarapodnak a te életed évei.
12 If thou hast been wise, thou hast been wise for thyself, And thou hast scorned — thyself bearest [it].
Ha bölcs lettél, magadnak lettél bölcs, s ha csúfoló lettél, egyedül te viseled.
13 A foolish woman [is] noisy, Simple, and hath not known what.
Balgaság asszony zajongó, együgyű és mitsem tud.
14 And she hath sat at the opening of her house, On a throne — the high places of the city,
Háza bejáratába ül, székre, a város magaslatain,
15 To call to those passing by the way, Who are going straight [on] their paths.
hogy meghívja az úton arra menőket, kik egyenesen járnak ösvényeiken.
16 'Who [is] simple? let him turn aside hither.' And whoso lacketh heart — she said to him,
Ki együgyű, térjen ide, és esztelen – annak mondja:
17 'Stolen waters are sweet, And hidden bread is pleasant.'
Lopott víz édes és titkosság kenyere kellemes!
