Proverbs 5
1 My son! to my wisdom give attention, To mine understanding incline thine ear,
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
2 To observe thoughtfulness, And knowledge do thy lips keep.
Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.
3 For the lips of a strange woman drop honey, And smoother than oil [is] her mouth,
Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.
4 And her latter end [is] bitter as wormwood, Sharp as a sword [with] mouths.
De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek. (Sheol h7585)
6 The path of life — lest thou ponder, Moved have her paths — thou knowest not.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.
7 And now, ye sons, hearken to me, And turn not from sayings of my mouth.
Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!
8 Keep far from off her thy way, And come not near unto the opening of her house,
Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
9 Lest thou give to others thy honour, And thy years to the fierce,
Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
10 Lest strangers be filled [with] thy power, And thy labours in the house of a stranger,
Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.
11 And thou hast howled in thy latter end, In the consumption of thy flesh and thy food,
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
12 And hast said, 'How have I hated instruction, And reproof hath my heart despised,
És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,
13 And I have not hearkened to the voice of my directors, And to my teachers have not inclined mine ear.
És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
14 As a little thing I have been all evil, In the midst of an assembly and a company.
Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
15 Drink waters out of thine own cistern, Even flowing ones out of thine own well.
Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.
16 Let thy fountains be scattered abroad, In broad places rivulets of waters.
Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
17 Let them be to thee for thyself, And not to strangers with thee.
Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
18 Let thy fountain be blessed, And rejoice because of the wife of thy youth,
Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
19 A hind of loves, and a roe of grace! Let her loves satisfy thee at all times, In her love magnify thyself continually.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20 And why dost thou magnify thyself, My son, with a stranger? And embrace the bosom of a strange woman?
És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
21 For over-against the eyes of Jehovah are the ways of each, And all his paths He is pondering.
Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.
22 His own iniquities do capture the wicked, And with the ropes of his sin he is holden.
A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.
23 He dieth without instruction, And in the abundance of his folly magnifieth himself!
Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.
