Proverbs 24
1 Be not envious of evil men, And desire not to be with them.
Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni.
2 For destruction doth their heart meditate, And perverseness do their lips speak.
Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik.
3 By wisdom is a house builded, And by understanding it establisheth itself.
Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
4 And by knowledge the inner parts are filled, [With] all precious and pleasant wealth.
És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
5 Mighty [is] the wise in strength, And a man of knowledge is strengthening power,
A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
6 For by plans thou makest for thyself war, And deliverance [is] in a multitude of counsellors.
Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Wisdom [is] high for a fool, In the gate he openeth not his mouth.
Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
8 Whoso is devising to do evil, Him they call a master of wicked thoughts.
A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
9 The thought of folly [is] sin, And an abomination to man [is] a scorner.
A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.
10 Thou hast shewed thyself weak in a day of adversity, Straitened is thy power,
Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
11 If [from] delivering those taken to death, And those slipping to the slaughter — thou keepest back.
Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 When thou sayest, 'Lo, we knew not this.' Is not the Ponderer of hearts He who understandeth? And the Keeper of thy soul He who knoweth? And He hath rendered to man according to his work.
Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
13 Eat my son, honey that [is] good, And the honeycomb — sweet to thy palate.
Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 So [is] the knowledge of wisdom to thy soul, If thou hast found that there is a posterity And thy hope is not cut off.
Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Lay not wait, O wicked one, At the habitation of the righteous. Do not spoil his resting-place.
Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16 For seven [times] doth the righteous fall and rise, And the wicked stumble in evil.
Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.
17 In the falling of thine enemy rejoice not, And in his stumbling let not thy heart be joyful,
Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,
18 Lest Jehovah see, and [it be] evil in His eyes, And He hath turned from off him His anger.
Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.
19 Fret not thyself at evil doers, Be not envious at the wicked,
Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;
20 For there is not a posterity to the evil, The lamp of the wicked is extinguished.
Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Fear Jehovah, my son, and the king, With changers mix not up thyself,
Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
22 For suddenly doth their calamity rise, And the ruin of them both — who knoweth!
Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 These also are for the wise: — To discern faces in judgment is not good.
Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 Whoso is saying to the wicked, 'Thou [art] righteous,' Peoples execrate him — nations abhor him.
A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.
25 And to those reproving it is pleasant, And on them cometh a good blessing.
A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!
26 Lips he kisseth who is returning straightforward words.
Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.
27 Prepare in an out-place thy work, And make it ready in the field — go afterwards, Then thou hast built thy house.
Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat.
28 Be not a witness for nought against thy neighbour, Or thou hast enticed with thy lips.
Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?
29 Say not, 'As he did to me, so I do to him, I render to each according to his work.'
Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
30 Near the field of a slothful man I passed by, And near the vineyard of a man lacking heart.
A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
31 And lo, it hath gone up — all of it — thorns! Covered its face have nettles, And its stone wall hath been broken down.
És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
32 And I see — I — I do set my heart, I have seen — I have received instruction,
Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:
33 A little sleep — a little slumber — A little folding of the hands to lie down.
Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 And thy poverty hath come [as] a traveller, And thy want as an armed man!
És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.
