Lamentations 5
1 Remember, O Jehovah, what hath befallen us, Look attentively, and see our reproach.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Our inheritance hath been turned to strangers, Our houses to foreigners.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Orphans we have been — without a father, our mothers [are] as widows.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Our water for money we have drunk, Our wood for a price doth come.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 For our neck we have been pursued, We have laboured — there hath been no rest for us.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 [To] Egypt we have given a hand, [To] Asshur, to be satisfied with bread.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers have sinned — they are not, We their iniquities have borne.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Servants have ruled over us, A deliverer there is none from their hand.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 With our lives we bring in our bread, Because of the sword of the wilderness.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Our skin as an oven hath been burning, Because of the raging of the famine.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Wives in Zion they have humbled, Virgins — in cities of Judah.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Princes by their hand have been hanged, The faces of elders have not been honoured.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Young men to grind they have taken, And youths with wood have stumbled.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 The aged from the gate have ceased, Young men from their song.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Ceased hath the joy of our heart, Turned to mourning hath been our dancing.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Fallen hath the crown [from] our head, Woe [is] now to us, for we have sinned.
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 For this hath our heart been sick, For these have our eyes been dim.
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 For the mount of Zion — that is desolate, Foxes have gone up on it.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Thou, O Jehovah, to the age remainest, Thy throne to generation and generation.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Why for ever dost Thou forget us? Thou forsakest us for length of days!
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Turn us back, O Jehovah, unto Thee, And we turn back, renew our days as of old.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 For hast Thou utterly rejected us? Thou hast been wroth against us — exceedingly?
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
