Lamentations 3
1 I [am] the man [who] hath seen affliction By the rod of His wrath.
Én vagyok a férfi, ki látta a nyomort indulatának vesszéjével.
2 Me He hath led, and causeth to go [in] darkness, and without light.
Engem hajtott és elvitt sötétségben és nem világosságban.
3 Surely against me He turneth back, He turneth His hand all the day.
Bizony ellenem újra meg újra fordítja kezét egész nap.
4 He hath worn out my flesh and my skin. He hath broken my bones.
Elenyésztette húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 He hath built up against me, And setteth round poverty and weariness.
Épített ellenem és közrefogott méreggel és fáradalommal.
6 In dark places He hath caused me to dwell, As the dead of old.
Sötét helyeken lakoztatott, mint őskornak holtjait.
7 He hath hedged me about, and I go not out, He hath made heavy my fetter.
Körülfalazott engem, s nem mehetek ki, súlyosította bilincsemet.
8 Also when I call and cry out, He hath shut out my prayer.
Ha kiáltok is és fohászkodom, elrekeszti imámat.
9 He hath hedged my ways with hewn work, My paths He hath made crooked.
Elfalazta útjaimat faragott kővel, elgörbítette ösvényeimet.
10 A bear lying in wait He [is] to me, A lion in secret hiding-places.
Leselkedő medve ő nekem, oroszlán a rejtekben.
11 My ways He is turning aside, and He pulleth me in pieces, He hath made me a desolation.
Útjaimat eltérítette, szétvagdalt engem, pusztává tett.
12 He hath trodden His bow, And setteth me up as a mark for an arrow.
Megfeszítette íjját s odaállított engem mint czélt a nyilnak.
13 He hath caused to enter into my reins The sons of His quiver.
Bevitte veséimbe tegzének fiait.
14 I have been a derision to all my people, Their song all the day.
Nevetsége lettem egész népemnek, gúny daluk egész nap.
15 He hath filled me with bitter things, He hath filled me [with] wormwood.
Jóllakatott engem keserűségekkel, megittasított ürömmel.
16 And He breaketh with gravel my teeth, He hath covered me with ashes.
Megzúzta kaviccsal fogaimat, leszorított a hamuba.
17 And Thou castest off from peace my soul, I have forgotten prosperity.
Letett a békéről lelkem, elfelejtettem a jólétet.
18 And I say, Perished hath my strength and my hope from Jehovah.
S mondtam: Elveszett az életerőm és várakozásom az Örökkévalótól.
19 Remember my affliction and my mourning, Wormwood and gall!
Gondolj nyomoromra éa hontalanságomra; üröm és méreg!
20 Remember well, and bow down doth my soul in me.
Gondolva gondol rá és meggörnyed bennem a lelkem.
21 This I turn to my heart — therefore I hope.
Ezt veszem szivemre, azért várakozom.
22 The kindnesses of Jehovah! For we have not been consumed, For not ended have His mercies.
Az Örökkévaló kegyei bizony nem fogytak el, bizony nem lett vége irgalmának.
23 New every morning, abundant [is] thy faithfulness.
Újak reggelenként, nagy a te hűséged!
24 My portion [is] Jehovah, hath my soul said, Therefore I hope for Him.
Osztályrészem az Örökkévaló, mondta lelkem, azért várakozom reá.
25 Good [is] Jehovah to those waiting for Him, To the soul [that] seeketh Him.
Jóságos az Örökkévaló az őt remélőkhez, a lélekhez, mely őt keresi.
26 Good! when one doth stay and stand still For the salvation of Jehovah.
Jó, midőn hallgatagon várakozik az Örökké való segedelmére.
27 Good for a man that he beareth a yoke in his youth.
Jó a férfinak, midőn jármot visel, ifju korában!
28 He sitteth alone, and is silent, For He hath laid [it] upon him.
Magánosan üljön és hallgasson, mert ő vetette rá.
29 He putteth in the dust his mouth, if so be there is hope.
Porba tegye száját – hátha van remény.
30 He giveth to his smiter the cheek, He is filled with reproach.
Odaadja orczáját az őt ütőnek, lakjék jól gyalázattal.
31 For the Lord doth not cast off to the age.
Mert nem vet el örökre az Úr.
32 For though He afflicted, yet He hath pitied, According to the abundance of His kindness.
Mert ha bút okozott, majd irgalmaz kegyei bősége szerint.
33 For He hath not afflicted with His heart, Nor doth He grieve the sons of men.
Mert nem szíve szerint sanyargatta és búsította az ember fiait,
34 To bruise under one's feet any bound ones of earth,
hogy valaki lesújtja lábai alá mind az ország foglyait,
35 To turn aside the judgment of a man, Over-against the face of the Most High,
hogy elhajlítja a férfi jogát a legfelsőnek színe előtt;
36 To subvert a man in his cause, the Lord hath not approved.
hogy elgörbíti az embert pörében – nem látta volna az Úr?
37 Who [is] this — he hath said, and it is, [And] the Lord hath not commanded [it]?
Ki az, ki mondta, és lett, amit az Úr nem parancsolt volna?
38 From the mouth of the Most High Go not forth the evils and the good.
A Legfelsőnek szájából nem származik-e a rossz és a jó?
39 What — sigh habitually doth a living man, A man for his sin?
Hát mit panaszkodik az ember, míg él, a férfi az ő vétkei mellett?
40 We search our ways, and investigate, And turn back unto Jehovah.
Kutassuk át utainkat s vizsgáljuk meg, bogy megtérjünk az Örökkévalóhoz!
41 We lift up our heart on the hands unto God in the heavens.
Emeljük fel szivünket kezeinkkel együtt Istenhez az égben!
42 We — we have transgressed and rebelled, Thou — Thou hast not forgiven.
Mi el pártoltunk és engedetlenkedtünk, te nem bocsátottál meg.
43 Thou hast covered Thyself with anger, And dost pursue us; Thou hast slain — Thou hast not pitied.
Haragban elfödted magadat s üldöztél minket, öltél, nem sajnáltál.
44 Thou hast covered Thyself with a cloud, So that prayer doth not pass through.
Elfödted magadat felhővel; hogy át nem hatott imádság.
45 Offscouring and refuse Thou dost make us In the midst of the peoples.
Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek közt.
46 Opened against us their mouth have all our enemies.
Szájukat nyitották reánk mind az ellenségeink.
47 Fear and a snare hath been for us, Desolation and destruction.
Rettegés és örvény jutott nekünk, a pusztulás és romlás.
48 Rivulets of water go down my eye, For the destruction of the daughter of my people.
Vizpatakoktól folyik szét szemem népem leányának romlása miatt.
49 Mine eye is poured out, And doth not cease without intermission,
Szemem elomlott s nem csillapodott, szünet nélkül,
50 Till Jehovah looketh and seeth from the heavens,
míg le nem tekint és nem látja az Örökkévaló az égből.
51 My eye affecteth my soul, Because of all the daughters of my city.
Szemem bút okozott lelkemnek városomnak mind a leányai miatt.
52 Hunted me sore as a bird have my enemies without cause.
Vadászva vadásztak rám, mint madárra, ok nélkül való ellenségim.
53 They have cut off in a pit my life, And they cast a stone against me.
Gödörbe szorították éltemet s követ hajítottak reám.
54 Flowed have waters over my head, I have said, I have been cut off.
Vizek áradtak fejem fölé, azt mondtam: el vagyok veszve.
55 I called Thy name, O Jehovah, from the lower pit.
Szólítottam nevedet, Örökkévaló, mélységes gödörből.
56 My voice Thou hast heard, Hide not Thine ear at my breathing — at my cry.
Szavamat hallottad, ne rejtsd el füledet, szabadulásom kedvéért, fohászom elől!
57 Thou hast drawn near in the day I call Thee, Thou hast said, Fear not.
Közel voltál, amely napon hívtalak, azt mondtad: ne félj!
58 Thou hast pleaded, O Lord, the pleadings of my soul, Thou hast redeemed my life.
Vitted, Uram, lelkem ügyeit, megváltottad éltemet.
59 Thou hast seen, O Jehovah, my overthrow, Judge Thou my cause.
Láttad, Örökkévaló, bántalmamat, szerezz jogot nekem!
60 Thou hast seen all their vengeance, All their thoughts of me.
Láttad minden boszúállásukat, mind az ő gondolataikat ellenem.
61 Thou hast heard their reproach, O Jehovah, All their thoughts against me,
Hallottad gyalázásukat, Örökkévaló, mind az ő gondolataikat ellenem.
62 The lips of my withstanders, Even their meditation against me all the day.
Támadóim ajkai és elmélkedésük ellenem vannak egész nap.
63 Their sitting down, and their rising up, Behold attentively, I [am] their song.
Ültöket és keltöket tekintsd, én vagyok gúnydaluk.
64 Thou returnest to them the deed, O Jehovah, According to the work of their hands.
Viszonozd nekik tettüket, Örökkévaló, kezeik műve szerint!
65 Thou givest to them a covered heart, Thy curse to them.
Adjad nekik szívnek elborulását: átkodat nekik!
66 Thou pursuest in anger, and destroyest them, From under the heavens of Jehovah!
Üldözd haragban és semmisítsd meg őket az Örökkévaló egei alól!
