Job 9
1 And Job answereth and saith: —
Felelt Jób és mondta:
2 Truly I have known that [it is] so, And what — is man righteous with God?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 If he delight to strive with Him — He doth not answer him one of a thousand.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 Wise in heart and strong in power — Who hath hardened toward Him and is at peace?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Who is removing mountains, And they have not known, Who hath overturned them in His anger.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Who is shaking earth from its place, And its pillars move themselves.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Who is speaking to the sun, and it riseth not, And the stars He sealeth up.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Stretching out the heavens by Himself, And treading on the heights of the sea,
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Making Osh, Kesil, and Kimah, And the inner chambers of the south.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Doing great things till there is no searching, And wonderful, till there is no numbering.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Lo, He goeth over by me, and I see not, And He passeth on, and I attend not to it.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 Lo, He snatches away, who bringeth it back? Who saith unto Him, 'What dost Thou?'
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 God doth not turn back His anger, Under Him bowed have proud helpers.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 How much less do I — I answer Him? Choose out my words with Him?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 Whom, though I were righteous, I answer not, For my judgment I make supplication.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Though I had called and He answereth me, I do not believe that He giveth ear [to] my voice.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 Because with a tempest He bruiseth me, And hath multiplied my wounds for nought.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 He permitteth me not to refresh my spirit, But filleth me with bitter things.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 If of power, lo, the Strong One; And if of judgment — who doth convene me?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 If I be righteous, Mine mouth doth declare me wicked, Perfect I am! — it declareth me perverse.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 Perfect I am! — I know not my soul, I despise my life.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 It is the same thing, therefore I said, 'The perfect and the wicked He is consuming.'
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 If a scourge doth put to death suddenly, At the trial of the innocent He laugheth.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 Earth hath been given Into the hand of the wicked one. The face of its judges he covereth, If not — where, who [is] he?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 My days have been swifter than a runner, They have fled, they have not seen good,
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 They have passed on with ships of reed, As an eagle darteth on food.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 Though I say, 'I forget my talking, I forsake my corner, and I brighten up!'
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 I have been afraid of all my griefs, I have known that Thou dost not acquit me.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 I — I am become wicked; why [is] this? [In] vain I labour.
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 If I have washed myself with snow-water, And purified with soap my hands,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Then in corruption Thou dost dip me, And my garments have abominated me.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 But if a man like myself — I answer him, We come together into judgment.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 If there were between us an umpire, He doth place his hand on us both.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 He doth turn aside from off me his rod, And His terror doth not make me afraid,
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 I speak, and do not fear Him, But I am not right with myself.
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
