Job 8
1 And Bildad the Shuhite answereth and saith: —
Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
2 Till when dost thou speak these things? And a strong wind — sayings of thy mouth?
Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
3 Doth God pervert judgment? And doth the Mighty One pervert justice?
Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
4 If thy sons have sinned before Him, And He doth send them away, By the hand of their transgression,
Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
5 If thou dost seek early unto God, And unto the Mighty makest supplication,
De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
6 If pure and upright thou [art], Surely now He waketh for thee, And hath completed The habitation of thy righteousness.
Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
7 And thy beginning hath been small, And thy latter end is very great.
És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
8 For, ask I pray thee of a former generation, And prepare to a search of their fathers,
Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
9 (For of yesterday we [are], and we know not, For a shadow [are] our days on earth.)
Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
10 Do they not shew thee — speak to thee, And from their heart bring forth words?
Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
11 'Doth a rush wise without mire? A reed increase without water?
Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
12 While it [is] in its budding — uncropped, Even before any herb it withereth.
Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
13 So [are] the paths of all forgetting God, And the hope of the profane doth perish,
Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
14 Whose confidence is loathsome, And the house of a spider his trust.
Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
15 He leaneth on his house — and it standeth not: He taketh hold on it — and it abideth not.
Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
16 Green he [is] before the sun, And over his garden his branch goeth out.
Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
17 By a heap his roots are wrapped, A house of stones he looketh for.
Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
18 If [one] doth destroy him from his place, Then it hath feigned concerning him, I have not seen thee!
Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
19 Lo, this [is] the joy of his way, And from the dust others spring up.'
Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
20 Lo, God doth not reject the perfect, Nor taketh hold on the hand of evil doers.
Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
21 While he filleth with laughter thy mouth, And thy lips with shouting,
Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
22 Those hating thee do put on shame, And the tent of the wicked is not!
Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
