Job 41
1 Dost thou draw leviathan with an angle? And with a rope thou lettest down — his tongue?
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Dost thou put a reed in his nose? And with a thorn pierce his jaw?
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Doth he multiply unto thee supplications? Doth he speak unto thee tender things?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
4 Doth he make a covenant with thee? Dost thou take him for a servant age-during?
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Dost thou play with him as a bird? And dost thou bind him for thy damsels?
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 (Feast upon him do companions, They divide him among the merchants!)
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
7 Dost thou fill with barbed irons his skin? And with fish-spears his head?
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Place on him thy hand, Remember the battle — do not add!
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Lo, the hope of him is found a liar, Also at his appearance is not one cast down?
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
10 None so fierce that he doth awake him, And who [is] he before Me stationeth himself?
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
11 Who hath brought before Me and I repay? Under the whole heavens it [is] mine.
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 I do not keep silent concerning his parts, And the matter of might, And the grace of his arrangement.
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Who hath uncovered the face of his clothing? Within his double bridle who doth enter?
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 The doors of his face who hath opened? Round about his teeth [are] terrible.
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
15 A pride — strong ones of shields, Shut up — a close seal.
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
16 One unto another they draw nigh, And air doth not enter between them.
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 One unto another they adhere, They stick together and are not separated.
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 His sneezings cause light to shine, And his eyes [are] as the eyelids of the dawn.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth do flames go, sparks of fire escape.
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
20 Out of his nostrils goeth forth smoke, As a blown pot and reeds.
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 His breath setteth coals on fire, And a flame from his mouth goeth forth.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 In his neck lodge doth strength, And before him doth grief exult.
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 The flakes of his flesh have adhered — Firm upon him — it is not moved.
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 His heart [is] firm as a stone, Yea, firm as the lower piece.
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 From his rising are the mighty afraid, From breakings they keep themselves free.
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 The sword of his overtaker standeth not, Spear — dart — and lance.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
27 He reckoneth iron as straw, brass as rotten wood.
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
28 The son of the bow doth not cause him to flee, Turned by him into stubble are stones of the sling.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 As stubble have darts been reckoned, And he laugheth at the shaking of a javelin.
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Under him [are] sharp points of clay, He spreadeth gold on the mire.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 He causeth to boil as a pot the deep, The sea he maketh as a pot of ointment.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 After him he causeth a path to shine, One thinketh the deep to be hoary.
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
33 There is not on the earth his like, That is made without terror.
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Every high thing he doth see, He [is] king over all sons of pride.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
