< Job 41 >
1 Dost thou draw leviathan with an angle? And with a rope thou lettest down — his tongue?
Kihúzod-e a leviátánt horoggal, s kötéllel lenyomod-e nyelvét?
2 Dost thou put a reed in his nose? And with a thorn pierce his jaw?
Teszel-e kákagúzst orrába és kampóval átlyukaszthatod-e állkapcsát?
3 Doth he multiply unto thee supplications? Doth he speak unto thee tender things?
Fog-e könyörögni neked, avagy szelíden beszél-e hozzád?
4 Doth he make a covenant with thee? Dost thou take him for a servant age-during?
Köt-e veled szövetséget, veheted-e örökre szolgául?
5 Dost thou play with him as a bird? And dost thou bind him for thy damsels?
Játszhatsz-e vele mint madárral, s megkötöd-e leányzóid számára?
6 (Feast upon him do companions, They divide him among the merchants!)
Alkudnak-e rajta kalmártársak, szétosztják-e kereskedők közt?
7 Dost thou fill with barbed irons his skin? And with fish-spears his head?
Megrakod-e tüskékkel a bőrét és halászszigonnyal fejét?
8 Place on him thy hand, Remember the battle — do not add!
Vesd rá kezedet, gondolj harczra – nem teheted többé.
9 Lo, the hope of him is found a liar, Also at his appearance is not one cast down?
Lám, az ember várakozása megcsalatkozott, hisz már láttára is leterül.
10 None so fierce that he doth awake him, And who [is] he before Me stationeth himself?
Nincs vakmerő, ki felingerelné: ki az tehát, ki én elémbe áll?
11 Who hath brought before Me and I repay? Under the whole heavens it [is] mine.
Ki előzött meg valamivel, hogy fizessek? Mi az egész ég alatt van, enyém az.
12 I do not keep silent concerning his parts, And the matter of might, And the grace of his arrangement.
Nem hallgathatom el tagjait, sem hatalmának mivoltát, sem testalkatának kellemét.
13 Who hath uncovered the face of his clothing? Within his double bridle who doth enter?
Ki takarta fel ruhájának felszínét, páros fogsora közé ki hatol be?
14 The doors of his face who hath opened? Round about his teeth [are] terrible.
Arczának ajtait ki nyitotta fel, fogai körül rettenet!
15 A pride — strong ones of shields, Shut up — a close seal.
Büszkeség pajzsainak csatornái, szoros pecséttel lezárva;
16 One unto another they draw nigh, And air doth not enter between them.
egyik éri a másikat, s levegő sem jut közéjök;
17 One unto another they adhere, They stick together and are not separated.
egyik tapad a másikhoz, összefogódznak s nem válnak szét.
18 His sneezings cause light to shine, And his eyes [are] as the eyelids of the dawn.
Tüsszentése fényt sugároztat és szemei olyanok mint a hajnal szempillái.
19 Out of his mouth do flames go, sparks of fire escape.
Szájából fáklyák csapnak ki, tüzes sziporkák szökkennek el.
20 Out of his nostrils goeth forth smoke, As a blown pot and reeds.
Orrlyukaiból füst megy ki, mint forró üstből kákatörzsön.
21 His breath setteth coals on fire, And a flame from his mouth goeth forth.
Lehelete parazsat lobbant föl, és láng megy ki szájából.
22 In his neck lodge doth strength, And before him doth grief exult.
Nyakán erő tanyázik, előtte szökik a csüggedés.
23 The flakes of his flesh have adhered — Firm upon him — it is not moved.
Húsának lafantyúi feszesek, szilárdak rajta, nem fityegnek.
24 His heart [is] firm as a stone, Yea, firm as the lower piece.
Szíve szilárd mint a kő és szilárd mint az alsó malomkő.
25 From his rising are the mighty afraid, From breakings they keep themselves free.
Emelkedésétől hatalmasak félnek, megtöretésétől megzavarodnak.
26 The sword of his overtaker standeth not, Spear — dart — and lance.
Ha ki karddal éri, ez nem áll meg benne, sem dárda, kopja s nyílvas.
27 He reckoneth iron as straw, brass as rotten wood.
Szalmának tekinti a vasat, korhadt fának az érczet;
28 The son of the bow doth not cause him to flee, Turned by him into stubble are stones of the sling.
meg nem szalasztja az íjj fia, tarlóvá változnak át rajta parittyakövek.
29 As stubble have darts been reckoned, And he laugheth at the shaking of a javelin.
Tarlónak tekinti a buzogányt, s nevet a lándzsának süvítésén.
30 Under him [are] sharp points of clay, He spreadeth gold on the mire.
Alul rajta kiélezett cserepek, cséplőszánt terít az iszapra.
31 He causeth to boil as a pot the deep, The sea he maketh as a pot of ointment.
Felforralja, mint a fazekat, a mélységet, olyanná teszi a tengert, mint keverő üstöt.
32 After him he causeth a path to shine, One thinketh the deep to be hoary.
Mögötte világít egy ösvény, őszhajnak lehet gondolni az árt.
33 There is not on the earth his like, That is made without terror.
Nincs földön párja neki, mely alkotva van rettenthetetlennek.
34 Every high thing he doth see, He [is] king over all sons of pride.
Minden magast lenéz, király ő mind a büszke vadak fölött.