Job 39
1 Hast thou known the time of The bearing of the wild goats of the rock? The bringing forth of hinds thou dost mark!
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Thou dost number the months they fulfil? And thou hast known the time of their bringing forth!
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 They bow down, Their young ones they bring forth safely, Their pangs they cast forth.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Safe are their young ones, They grow up in the field, they have gone out, And have not returned to them.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Who hath sent forth the wild ass free? Yea, the bands of the wild ass who opened?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Whose house I have made the wilderness, And his dwellings the barren land,
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 He doth laugh at the multitude of a city, The cries of an exactor he heareth not.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 The range of mountains [is] his pasture, And after every green thing he seeketh.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Is a Reem willing to serve thee? Doth he lodge by thy crib?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Dost thou bind a Reem in a furrow [with] his thick band? Doth he harrow valleys after thee?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Dost thou trust in him because great [is] his power? And dost thou leave unto him thy labour?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Dost thou trust in him That he doth bring back thy seed? And [to] thy threshing-floor doth gather [it]?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 The wing of the rattling ones exulteth, Whether the pinion of the ostrich or hawk.
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 For she leaveth on the earth her eggs, And on the dust she doth warm them,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 And she forgetteth that a foot may press it, And a beast of the field tread it down.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 Her young ones it hath hardened without her, In vain [is] her labour without fear.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 For God hath caused her to forget wisdom, And He hath not given a portion To her in understanding:
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 At the time on high she lifteth herself up, She laugheth at the horse and at his rider.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Dost thou give to the horse might? Dost thou clothe his neck [with] a mane?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Dost thou cause him to rush as a locust? The majesty of his snorting [is] terrible.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 They dig in a valley, and he rejoiceth in power, He goeth forth to meet the armour.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 He laugheth at fear, and is not affrighted, And he turneth not back from the face of the sword.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 Against him rattle doth quiver, The flame of a spear, and a halbert.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 With trembling and rage he swalloweth the ground, And remaineth not stedfast Because of the sound of a trumpet.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 Among the trumpets he saith, Aha, And from afar he doth smell battle, Roaring of princes and shouting.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 By thine understanding flieth a hawk? Spreadeth he his wings to the south?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 At thy command goeth an eagle up high? Or lifteth he up his nest?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 A rock he doth inhabit, Yea, he lodgeth on the tooth of a rock, and fortress.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 From thence he hath sought food, To a far off place his eyes look attentively,
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 And his brood gulp up blood, And where the pierced [are] — there [is] he!
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
