Job 39
1 Hast thou known the time of The bearing of the wild goats of the rock? The bringing forth of hinds thou dost mark!
Ismered-e a kőszáli zergék ellésének idejét, a szarvasünőnek vajúdását megvigyázod-e;
2 Thou dost number the months they fulfil? And thou hast known the time of their bringing forth!
számlálod-e a hónapokat, melyeket kitöltenek, s ismered-e ellésük idejét?
3 They bow down, Their young ones they bring forth safely, Their pangs they cast forth.
Legörnyednek, kölykeiket világra hozzák, fájdalmaikat elbocsátják.
4 Safe are their young ones, They grow up in the field, they have gone out, And have not returned to them.
Fiaik erőre kapnak, felnövekednek a szabadban, kimennek és nem térnek vissza.
5 Who hath sent forth the wild ass free? Yea, the bands of the wild ass who opened?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, s az erdei szamár köteleit ki oldotta meg?
6 Whose house I have made the wilderness, And his dwellings the barren land,
Amelynek a sivatagot tettem házává, és lakásává a sós földet;
7 He doth laugh at the multitude of a city, The cries of an exactor he heareth not.
nevet a városnak zaján, a hajtónak lármázását nem hallja;
8 The range of mountains [is] his pasture, And after every green thing he seeketh.
a mit a hegyeken kifürkészett, az legelője, s minden zöld után kutat.
9 Is a Reem willing to serve thee? Doth he lodge by thy crib?
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál?
10 Dost thou bind a Reem in a furrow [with] his thick band? Doth he harrow valleys after thee?
Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket to utánad?
11 Dost thou trust in him because great [is] his power? And dost thou leave unto him thy labour?
Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet?
12 Dost thou trust in him That he doth bring back thy seed? And [to] thy threshing-floor doth gather [it]?
Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre?
13 The wing of the rattling ones exulteth, Whether the pinion of the ostrich or hawk.
A strucznak szárnya vígan csattog, vajon tolla jámbor-e, meg tollazata?
14 For she leaveth on the earth her eggs, And on the dust she doth warm them,
Mert a földnek hagyja tojásait és a poron melegíti,
15 And she forgetteth that a foot may press it, And a beast of the field tread it down.
s felejti, hogy a láb eltiporja s a mező vadja széttapossa;
16 Her young ones it hath hardened without her, In vain [is] her labour without fear.
keménykedik fiókáival, mintha nem volnának övéi, hogy hiába a fáradalma, az nem a rettegése;
17 For God hath caused her to forget wisdom, And He hath not given a portion To her in understanding:
mert Isten elfeledtette vele a bölcsséget, s nem adott neki részt az értelemben.
18 At the time on high she lifteth herself up, She laugheth at the horse and at his rider.
A midőn a magasba szökell, neveti a lovat és lovasát.
19 Dost thou give to the horse might? Dost thou clothe his neck [with] a mane?
Adsz-e a lónak erőt, öltesz-e nyakára sörényt?
20 Dost thou cause him to rush as a locust? The majesty of his snorting [is] terrible.
Ugráltatod-e mint a sáskát?
21 They dig in a valley, and he rejoiceth in power, He goeth forth to meet the armour.
Fenséges tüsszögése – rettenet.
22 He laugheth at fear, and is not affrighted, And he turneth not back from the face of the sword.
Kémlelnek a síkon, akkor örvend erejében, kivonul a fegyver elébe; nevet a félelemnek, s nem retten meg s nem hátrál meg kard elől.
23 Against him rattle doth quiver, The flame of a spear, and a halbert.
Fölötte zörög a tegez, villogó dárda és lándzsa;
24 With trembling and rage he swalloweth the ground, And remaineth not stedfast Because of the sound of a trumpet.
tombolva és háborogva habzsolja a földet, s nem marad helyén, a mikor hallik a harsona.
25 Among the trumpets he saith, Aha, And from afar he doth smell battle, Roaring of princes and shouting.
A mint hallik a harsona, azt mondja: Haj; messziről szimatolja a csatát, a vezérek dörgedelmét és a riadást.
26 By thine understanding flieth a hawk? Spreadeth he his wings to the south?
A te értelmedből repül-e fel a karvaly s terjeszti szárnyait a délnek;
27 At thy command goeth an eagle up high? Or lifteth he up his nest?
avagy parancsodra emelkedik-e a sas, midőn magasba rakja fészkét?
28 A rock he doth inhabit, Yea, he lodgeth on the tooth of a rock, and fortress.
Sziklán lakik és honol, sziklának fokán és hegyi várban;
29 From thence he hath sought food, To a far off place his eyes look attentively,
onnan kémlel eledelre, messzire tekintenek ki szemei:
30 And his brood gulp up blood, And where the pierced [are] — there [is] he!
fiókái pedig vért hörpölnek, s a hol holttetemek vannak, ott van ő.
