Job 37
1 Also, at this my heart trembleth, And it moveth from its place.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Hearken diligently to the trembling of His voice, Yea, the sound from His mouth goeth forth.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 Under the whole heavens He directeth it, And its light [is] over the skirts of the earth.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 After it roar doth a voice — He thundereth with the voice of His excellency, And He doth not hold them back, When His voice is heard.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 God thundereth with His voice wonderfully, Doing great things and we know not.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 For to snow He saith, 'Be [on] the earth.' And the small rain and great rain of His power.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 Into the hand of every man he sealeth, For the knowledge by all men of His work.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 And enter doth the beast into covert, And in its habitations it doth continue.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 From the inner chamber cometh a hurricane, And from scatterings winds — cold,
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 From the breath of God is frost given, And the breadth of waters is straitened,
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Yea, by filling He doth press out a cloud, Scatter a cloud doth His light.
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 And it is turning itself round by His counsels, For their doing all He commandeth them, On the face of the habitable earth.
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Whether for a rod, or for His land, Or for kindness — He doth cause it to come.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Hear this, O Job, Stand and consider the wonders of God.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Dost thou know when God doth place them, And caused to shine the light of His cloud?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Dost thou know the balancings of a cloud? The wonders of the Perfect in knowledge?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 How thy garments [are] warm, In the quieting of the earth from the south?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Thou hast made an expanse with Him For the clouds — strong as a hard mirror!
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Let us know what we say to Him, We set not in array because of darkness.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Is it declared to Him that I speak? If a man hath spoken, surely he is swallowed up.
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 And now, they have not seen the light, Bright it [is] in the clouds, And the wind hath passed by and cleanseth them.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 From the golden north it cometh, Beside God [is] fearful honour.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 The Mighty! we have not found Him out, High in power and judgment, He doth not answer! And abundant in righteousness,
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Therefore do men fear Him, He seeth not any of the wise of heart.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
