Job 36
1 And Elihu addeth and saith: —
És folytatá Elihu, és monda:
2 Honour me a little, and I shew thee, That yet for God [are] words.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 I lift up my knowledge from afar, And to my Maker I ascribe righteousness.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 For, truly, my words [are] not false, The perfect in knowledge [is] with thee.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Lo, God [is] mighty, and despiseth not, Mighty [in] power [and] heart.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 He reviveth not the wicked, And the judgment of the poor appointeth;
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 He withdraweth not from the righteous His eyes, And [from] kings on the throne, And causeth them to sit for ever, and they are high,
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 And if prisoners in fetters They are captured with cords of affliction,
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Then He declareth to them their work, And their transgressions, Because they have become mighty,
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 And He uncovereth their ear for instruction, And saith that they turn back from iniquity.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 If they do hear and serve, They complete their days in good, And their years in pleasantness.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 And if they do not hearken, By the dart they pass away, And expire without knowledge.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 And the profane in heart set the face, They cry not when He hath bound them.
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 Their soul dieth in youth, And their life among the defiled.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 He draweth out the afflicted in his affliction, And uncovereth in oppression their ear.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 And also He moved thee from a strait place, [To] a broad place — no straitness under it, And the sitting beyond of thy table Hath been full of fatness.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 And the judgment of the wicked thou hast fulfilled, Judgment and justice are upheld — because of fury,
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Lest He move thee with a stroke, And the abundance of an atonement turn thee not aside.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Doth He value thy riches? He hath gold, and all the forces of power.
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Desire not the night, For the going up of peoples in their stead.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Take heed — do not turn unto iniquity, For on this thou hast fixed Rather than [on] affliction.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Lo, God doth sit on high by His power, Who [is] like Him — a teacher?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Who hath appointed unto Him his way? And who said, 'Thou hast done iniquity?'
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Remember that thou magnify His work That men have beheld.
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 All men have looked on it, Man looketh attentively from afar.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Lo, God [is] high, And we know not the number of His years, Yea, there [is] no searching.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 When He doth diminish droppings of the waters, They refine rain according to its vapour,
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 Which clouds do drop, They distil on man abundantly.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 Yea, doth [any] understand The spreadings out of a cloud? The noises of His tabernacle?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Lo, He hath spread over it His light, And the roots of the sea He hath covered,
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 For by them He doth judge peoples, He giveth food in abundance.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 By two palms He hath covered the light, And layeth a charge over it in meeting,
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 He sheweth by it [to] his friend substance, Anger against perversity.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
