Job 33
1 And yet, I pray thee, O Job, Hear my speech and [to] all my words give ear.
No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Lo, I pray thee, I have opened my mouth, My tongue hath spoken in the palate.
Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Of the uprightness of my heart [are] my sayings, And knowledge have my lips clearly spoken.
Igaz szívből származnak beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 The Spirit of God hath made me, And the breath of the Mighty doth quicken me.
Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.
5 If thou art able — answer me, Set in array before me — station thyself.
Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Lo, I [am], according to thy word, for God, From the clay I — I also, have been formed.
Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Lo, my terror doth not frighten thee, And my burden on thee is not heavy.
Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Surely — thou hast said in mine ears, And the sounds of words I hear:
Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 'Pure [am] I, without transgression, Innocent [am] I, and I have no iniquity.
Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Lo, occasions against me He doth find, He doth reckon me for an enemy to Him,
Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 He doth put in the stocks my feet, He doth watch all my paths.'
Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Lo, [in] this thou hast not been righteous, I answer thee, that greater is God than man.
Ímé, ebben nincsen igazad – azt felelem néked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Wherefore against Him hast thou striven, When [for] all His matters He answereth not?
Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 For once doth God speak, and twice, (He doth not behold it.)
Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 In a dream — a vision of night, In the falling of deep sleep on men, In slumberings on a bed.
Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;
16 Then He uncovereth the ear of men, And for their instruction sealeth:
Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.
17 To turn aside man [from] doing, And pride from man He concealeth.
Hogy eltérítse az embert a rossz cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 He keepeth back his soul from corruption, And his life from passing away by a dart.
Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 And he hath been reproved With pain on his bed, And the strife of his bones [is] enduring.
Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 And his life hath nauseated bread, And his soul desirable food.
Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 His flesh is consumed from being seen, And high are his bones, they were not seen!
Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 And draw near to the pit doth his soul, And his life to those causing death.
És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 If there is by him a messenger, An interpreter — one of a thousand, To declare for man his uprightness:
Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 Then He doth favour him and saith, 'Ransom him from going down to the pit, I have found an atonement.'
És az Isten könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Fresher [is] his flesh than a child's, He returneth to the days of his youth.
Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 He maketh supplication unto God, And He accepteth him. And he seeth His face with shouting, And He returneth to man His righteousness.
Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 He looketh on men, and saith, 'I sinned, And uprightness I have perverted, And it hath not been profitable to me.
Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;
28 He hath ransomed my soul From going over into the pit, And my life on the light looketh.'
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Lo, all these doth God work, Twice — thrice with man,
Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 To bring back his soul from the pit, To be enlightened with the light of the living.
Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Attend, O Job, hearken to me, Keep silent, and I — I do speak.
Figyelj Jób, és hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 If there are words — answer me, Speak, for I have a desire to justify thee.
Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 If there are not — hearken thou to me, Keep silent, and I teach thee wisdom.
Ha pedig nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!
