Job 32
1 And these three men cease from answering Job, for he [is] righteous in his own eyes,
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 and burn doth the anger of Elihu son of Barachel the Buzite, of the family of Ram; against Job hath his anger burned, because of his justifying himself more than God;
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 and against his three friends hath his anger burned, because that they have not found an answer, and condemn Job.
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 And Elihu hath waited earnestly beside Job with words, for they are older than he in days.
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 And Elihu seeth that there is no answer in the mouth of the three men, and his anger burneth.
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 And Elihu son of Barachel the Buzite answereth and saith: — Young I [am] in days, and ye [are] age Therefore I have feared, And am afraid of shewing you my opinion.
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 I said: Days do speak, And multitude of years teach wisdom.
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8 Surely a spirit is in man, And the breath of the Mighty One Doth cause them to understand.
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9 The multitude are not wise, Nor do the aged understand judgment.
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Therefore I have said: Hearken to me, I do shew my opinion — even I.
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Lo, I have waited for your words, I give ear unto your reasons, Till ye search out sayings.
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12 And unto you I attend, And lo, there is no reasoner for Job, [Or] answerer of his sayings among you.
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Lest ye say, We have found wisdom, God doth thrust him away, not man.
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 And he hath not set in array words for me, And with your sayings I do not answer him.
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15 (They have broken down, They have not answered again, They removed from themselves words.
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16 And I have waited, but they do not speak, For they have stood still, They have not answered any more.)
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 I answer, even I — my share, I shew my opinion — even I.
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 For I have been full of words, Distressed me hath the spirit of my breast,
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Lo, my breast [is] as wine not opened, Like new bottles it is broken up.
Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.
20 I speak, and there is refreshment to me, I open my lips and answer.
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Let me not, I pray you, accept the face of any, Nor unto man give flattering titles,
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22 For I have not known to give flattering titles, In a little doth my Maker take me away.
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
