< Job 3 >

1 After this hath Job opened his mouth, and revileth his day.
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 And Job answereth and saith: —
És szóla Jób, és monda:
3 Let the day perish in which I am born, And the night that hath said: 'A man-child hath been conceived.'
Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 That day — let it be darkness, Let not God require it from above, Nor let light shine upon it.
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Let darkness and death-shade redeem it, Let a cloud tabernacle upon it, Let them terrify it as the most bitter of days.
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 That night — let thick darkness take it, Let it not be united to days of the year, Into the number of months let it not come.
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Lo! that night — let it be gloomy, Let no singing come into it.
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Let the cursers of day mark it, Who are ready to wake up Leviathan.
Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Let the stars of its twilight be dark, Let it wait for light, and there is none, And let it not look on the eyelids of the dawn.
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10 Because it hath not shut the doors Of the womb that was mine! And hide misery from mine eyes.
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Why from the womb do I not die? From the belly I have come forth and gasp!
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12 Wherefore have knees been before me? And what [are] breasts, that I suck?
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 For now, I have lain down, and am quiet, I have slept — then there is rest to me,
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 With kings and counsellors of earth, These building wastes for themselves.
Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
15 Or with princes — they have gold, They are filling their houses [with] silver.
Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 (Or as a hidden abortion I am not, As infants — they have not seen light.)
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 There the wicked have ceased troubling, And there rest do the wearied in power.
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
18 Together prisoners have been at ease, They have not heard the voice of an exactor,
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Small and great [are] there the same. And a servant [is] free from his lord.
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20 Why giveth He to the miserable light, and life to the bitter soul?
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21 Who are waiting for death, and it is not, And they seek it above hid treasures.
A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Who are glad — unto joy, They rejoice when they find a grave.
A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 To a man whose way hath been hidden, And whom God doth shut up?
A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
24 For before my food, my sighing cometh, And poured out as waters [are] my roarings.
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 For a fear I feared and it meeteth me, And what I was afraid of doth come to me.
Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.
26 I was not safe — nor was I quiet — Nor was I at rest — and trouble cometh!
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

< Job 3 >