Job 26
1 And Job answereth and saith: —
Jób pedig felele, és monda:
2 What — thou hast helped the powerless, Saved an arm not strong!
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3 What — thou hast given counsel to the unwise, And wise plans in abundance made known.
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4 With whom hast thou declared words? And whose breath came forth from thee?
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5 The Rephaim are formed, Beneath the waters, also their inhabitants.
A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is.
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. (Sheol h7585)
7 Stretching out the north over desolation, Hanging the earth upon nothing,
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8 Binding up the waters in His thick clouds, And the cloud is not rent under them.
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9 Taking hold of the face of the throne, Spreading over it His cloud.
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10 A limit He hath placed on the waters, Unto the boundary of light with darkness.
Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11 Pillars of the heavens do tremble, And they wonder because of His rebuke.
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12 By His power He hath quieted the sea, And by His understanding smitten the proud.
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13 By His Spirit the heavens He beautified, Formed hath His hand the fleeing serpent.
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14 Lo, these [are] the borders of His way, And how little a matter is heard of Him, And the thunder of His might Who doth understand?
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?
