Job 22
1 And Eliphaz the Temanite answereth and saith: —
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 To God is a man profitable, Because a wise man to himself is profitable?
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Is it a delight to the Mighty One That thou art righteous? is it gain, That thou makest perfect thy ways?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Because of thy reverence Doth He reason [with] thee? He entereth with thee into judgment:
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 Is not thy wickedness abundant? And there is no end to thine iniquities.
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 For thou takest a pledge of thy brother for nought, And the garments of the naked Thou dost strip off.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Thou causest not the weary to drink water, And from the hungry thou withholdest bread.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 As to the man of arm — he hath the earth, And the accepted of face — he dwelleth in it.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Widows thou hast sent away empty, And the arms of the fatherless are bruised.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Therefore round about thee [are] snares, And trouble thee doth fear suddenly.
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Or darkness — thou dost not see, And abundance of waters doth cover thee.
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 Is not God high [in] heaven? And see the summit of the stars, That they are high.
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 And thou hast said, 'What — hath God known? Through thickness doth He judge?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Thick clouds [are] a secret place to Him, And He doth not see;' And the circle of the heavens He walketh habitually,
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 The path of the age dost thou observe, That men of iniquity have trodden?
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Who have been cut down unexpectedly, A flood is poured out on their foundation.
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Those saying to God, 'Turn aside from us,' And what doth the Mighty One to them?
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 And he hath filled their houses [with] good: (And the counsel of the wicked Hath been far from me.)
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 See do the righteous and they rejoice, And the innocent mocketh at them,
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 'Surely our substance hath not been cut off, And their excellency hath fire consumed.'
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Acquaint thyself, I pray thee, with Him, And be at peace, Thereby thine increase [is] good.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Receive, I pray thee, from His mouth a law, And set His sayings in thy heart.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 If thou dost return unto the Mighty Thou art built up, Thou puttest iniquity far from thy tents.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 So as to set on the dust a defence, And on a rock of the valleys a covering.
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 And the Mighty hath been thy defence, And silver [is] strength to thee.
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 For then on the Mighty thou delightest thyself, And dost lift up unto God thy face,
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Thou dost make supplication unto Him, And He doth hear thee, And thy vows thou completest.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 And thou decreest a saying, And it is established to thee, And on thy ways hath light shone.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 For they have made low, And thou sayest, 'Lift up.' And the bowed down of eyes he saveth.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 He delivereth the not innocent, Yea, he hath been delivered By the cleanness of thy hands.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
