Job 21
1 And Job answereth and saith: —
Felele pedig Jób, és monda:
2 Hear ye diligently my word, And this is your consolation.
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
3 Bear with me, and I speak, And after my speaking — ye may deride.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4 I — to man [is] my complaint? and if [so], wherefore May not my temper become short?
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
5 Turn unto me, and be astonished, And put hand to mouth.
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6 Yea, if I have remembered, then I have been troubled. And my flesh hath taken fright.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7 Wherefore do the wicked live? They have become old, Yea, they have been mighty in wealth.
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
8 Their seed is established, Before their face with them, And their offspring before their eyes.
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
9 Their houses [are] peace without fear, Nor [is] a rod of God upon them.
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
10 His bullock hath eaten corn, and doth not loath. His cow bringeth forth safely, And doth not miscarry.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11 They send forth as a flock their sucklings, And their children skip,
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
12 They lift [themselves] up at timbrel and harp, And rejoice at the sound of an organ.
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; (Sheol h7585)
14 And they say to God, 'Turn aside from us, And the knowledge of Thy ways We have not desired.
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15 What [is] the Mighty One that we serve Him? And what do we profit when we meet with Him?'
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
16 Lo, not in their hand [is] their good, (The counsel of the wicked Hath been far from me.)
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 How oft is the lamp of the wicked extinguished, And come on them doth their calamity? Pangs He apportioneth in His anger.
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
18 They are as straw before wind, And as chaff a hurricane hath stolen away,
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19 God layeth up for his sons his sorrow, He giveth recompense unto him — and he knoweth.
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20 His own eyes see his destruction, And of the wrath of the Mighty he drinketh.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21 For what [is] his delight in his house after him, And the number of his months cut off?
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
22 To God doth [one] teach knowledge, And He the high doth judge?
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
23 This [one] dieth in his perfect strength, Wholly at ease and quiet.
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24 His breasts have been full of milk, And marrow his bones doth moisten.
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
25 And this [one] dieth with a bitter soul, And have not eaten with gladness.
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26 Together — on the dust they lie down, And the worm doth cover them over.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
27 Lo, I have known your thoughts, And the devices against me ye do wrongfully.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28 For ye say, 'Where [is] the house of the noble? And where the tent — The tabernacles of the wicked?'
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29 Have ye not asked those passing by the way? And their signs do ye not know?
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30 That to a day of calamity is the wicked spared. To a day of wrath they are brought.
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31 Who doth declare to his face his way? And [for] that which he hath done, Who doth give recompence to him?
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32 And he — to the graves he is brought. And over the heap a watch is kept.
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33 Sweet to him have been the clods of the valley, And after him every man he draweth, And before him there is no numbering.
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
34 And how do ye comfort me [with] vanity, And in your answers hath been left trespass?
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
