Job 21
1 And Job answereth and saith: —
Felelt Jób és mondta:
2 Hear ye diligently my word, And this is your consolation.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Bear with me, and I speak, And after my speaking — ye may deride.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 I — to man [is] my complaint? and if [so], wherefore May not my temper become short?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Turn unto me, and be astonished, And put hand to mouth.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Yea, if I have remembered, then I have been troubled. And my flesh hath taken fright.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Wherefore do the wicked live? They have become old, Yea, they have been mighty in wealth.
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Their seed is established, Before their face with them, And their offspring before their eyes.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Their houses [are] peace without fear, Nor [is] a rod of God upon them.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 His bullock hath eaten corn, and doth not loath. His cow bringeth forth safely, And doth not miscarry.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 They send forth as a flock their sucklings, And their children skip,
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 They lift [themselves] up at timbrel and harp, And rejoice at the sound of an organ.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 And they say to God, 'Turn aside from us, And the knowledge of Thy ways We have not desired.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 What [is] the Mighty One that we serve Him? And what do we profit when we meet with Him?'
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Lo, not in their hand [is] their good, (The counsel of the wicked Hath been far from me.)
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 How oft is the lamp of the wicked extinguished, And come on them doth their calamity? Pangs He apportioneth in His anger.
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 They are as straw before wind, And as chaff a hurricane hath stolen away,
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 God layeth up for his sons his sorrow, He giveth recompense unto him — and he knoweth.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 His own eyes see his destruction, And of the wrath of the Mighty he drinketh.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 For what [is] his delight in his house after him, And the number of his months cut off?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 To God doth [one] teach knowledge, And He the high doth judge?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 This [one] dieth in his perfect strength, Wholly at ease and quiet.
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 His breasts have been full of milk, And marrow his bones doth moisten.
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 And this [one] dieth with a bitter soul, And have not eaten with gladness.
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 Together — on the dust they lie down, And the worm doth cover them over.
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Lo, I have known your thoughts, And the devices against me ye do wrongfully.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 For ye say, 'Where [is] the house of the noble? And where the tent — The tabernacles of the wicked?'
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Have ye not asked those passing by the way? And their signs do ye not know?
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 That to a day of calamity is the wicked spared. To a day of wrath they are brought.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 Who doth declare to his face his way? And [for] that which he hath done, Who doth give recompence to him?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 And he — to the graves he is brought. And over the heap a watch is kept.
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Sweet to him have been the clods of the valley, And after him every man he draweth, And before him there is no numbering.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 And how do ye comfort me [with] vanity, And in your answers hath been left trespass?
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
